Veszélyek korában is egyedül Jézusban bízunk!

„Ő a láthatatlan Isten képe… minden általa és reá nézve teremtetett”! (Kolossé 1, 15–16.)

A Mindenható Isten, az örök létezés egy pontján a közösségi élet kibővítése révén megteremtette azokat a szellemi lényeket, akik az Isten dicsőségétől sugárzó mennyei világ boldog lakói. Isten örök igéje, a könnyű érthetőség szempontját is figyelembe véve, angyaloknak nevezi őket. Bizonyos, istenadta különbség van közöttük, amely többnyire tükrözi feladataik, megbízatásuk dicsőséges, nemes voltát. Egyszerű, könnyen érthető emberi hasonlattal élve: más ecset volt a jeles festőművész Feszty Árpád kezében, amikor a 13 méter hosszú és 4 méter magas triptichonját festette, és más eszközzel dolgozik egy szobafestő, aki a különböző lakásdíszeket felfrissíti tulajdonosának kérésére. Természetesen ez az emberi hasonlat megközelítőleg sem tükrözi a Teremtő Isten elgondolását, amikor a teremtés során az angyali feladatok meghatározásánál dicsőségbeli különbséget hozott létre. A „közös nevező” azonban minden esetben azonos: Isten, lényéből fakadóan, kiáradó szeretettel vette körül minden teremtményét, bármilyen – kisebb, vagy nagyobb – feladattal legyen is megbízva. A Szentháromság külön téma, hiszen örökkévalóságukat a véges emberi agy meg nem tudja érteni. Az egyszülött Fiúról például, így szól az ige: „Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget… Imádja Őt az Isten minden angyala!” (Zsidók 1, 3–6.) Nos, ezek után erős megdöbbenéssel értesülünk Isten igéjéből arról, hogy van egy olyan teremtett angyali lény, aki „megszédülve” Istentől kapott szépségétől, teremtője fölé szeretett volna emelkedni, ezért kitaszítottá vált, levettetett az égből. Az Ézsaiás 14:12–18. szerint, az égből leeső személyt Lucifernek hívják, aminek a jelentése „hajnalcsillag”, „hajnal fia”… Nos, a fényes csillagból Sátán lett! Maga Jézus mondta a Lukács 10–18- ban: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.” Leesésének okát Ézsaiás próféta 14, 13–14-ben így foglalja össze: „Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az Istenek hegyére a messze északon. Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez!” Hatalom vágyába bukott bele! Hasonló gondolattal kísértette meg Évát is az Éden kertjében, hogy engedetlen legyen az Örökkévalóval szemben: „olyanok lesztek, mint Isten” (1Mózes 3:5.)

Kedves nemzettársaim! Jézus Krisztus a „menny gyöngyszeme”. Róla azt mondja Isten igéje: „…fel is magasztalta Őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké…” (Filippi 2, 9–10.) Ezek után teljesen hitelesek Jézusnak a kizárólagosságra figyelmeztető szavai: „Nálam nélkül semmit sem tehettek” (János 15, 5.) de biztatása is kivételesen szívmelegítő: „akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.” (János 15, 16.) Nem csoda tehát, hogy nem keresték tanítványai „elhunyt szentek” közbenjárását, segítségét, hiszen saját fülükkel hallották az ígéretet: „kérjetek az Atyától az én nevemben…”! Sokatmondó mindenki számára, hogy Jézus, keresztáldozata, majd feltámadása után megdicsőült testben jelent meg tanítványai körében. A zárt ajtó nem jelentett akadályt számára. Ezt követően, Jézus földi családtagjai, valamint tanítványai, felismerve Jézusnak Isten voltát és buzdító szavait, kizárólag Jézus Krisztus nevében fordultak a mennyei Atyához imádságaikban. Így tehát Jézusnak minden szavát, mint megcáfolhatatlan örök igazságot fogadták el, hiszen Ő mondta: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el!” (Lukács ev. 21, 33.)

Drága magyar testvéreim! A világban folyamatosan peregnek az események, a veszélyek korát éljük: gazdasági válság, orosz–ukrán háború, EU-s tisztségviselők korrupciós ügyei… stb. Az istenfélelem látható visszaszorulása, a minősíthetetlen Gender-elmélet előretörése azt tükrözi, hogy Sátán  elkeseredett küzdelmet folytat az őt legyőző Jézus Krisztus ellen. Ő is a csúcsra szeretett volna emelkedni, az egész teremtett világot irányítani. Arra távolról sincs hatalma, hogy Isten Fiát legyőzze, de azért elkeseredett küzdelmet folytat, hogy az Őt legyőző Jézus Krisztus személyének értékét az emberek tudatában háttérbe szorítsa, miután Isten Jézust áldozatáért a legmagasabb dicsőséggel ajándékozta meg. Jézust, a golgotai Hőst nem tudja teljesen „kitörölni” az emberek tudatából, azért van ma is a világon sok őszinte Istenhívő. Pál apostol abszolút világosan fogalmaz: „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért, tanúbizonyságul a maga idejében.” (1Timótheus 2, 5–6.) Ez nem jelenti azt, hogy szeretet és tisztelet nélkül gondoljunk bibliai személyiségekre, Isten hűséges szolgáira, szentéletű, hívő elődökre, hiszen maga Jézus mondta: „…ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya”! (János ev. 12. , 26.)  Az Atya megbecsülése pedig az örök élet ajándékát jelenti mindazok számára, akik elkérik a kegyelmet Jézus Krisztusra való tekintettel. Ebbe a sorba beletartozik Máriától, Józseftől kezdve minden ember, aki elfogadja, hogy Jézus vére a kereszten érte is folyt! Adja Isten, hogy a magyar emberek ajkán folytonosan ott zengjen a meggyőződéses dicsőítés: „Jézus karjára bizton hajtom fejem le én, abban találom üdvöm, ha nyugszom hű szívén!”

Bátkai Sándor