A csikysek újból Lengyelországban jártak

Testvériskolánk meghívására újból Lodzban járhattunk március 31-től április 5-ig. A diákcsapatot Józsa Emese tanárnő és alulírott vezette.

A Bem József Gimnáziummal a kapcsolat már több éve tart, mi most jártunk náluk másodszor. Érdekes programokat, vetélkedőt, látogatásokat szerveztek számunkra. Tanulóink lengyel családoknál voltak elszállásolva, a felnőttek pedig bentlakásban.

A Lodzban működő Lengyel–Magyar Baráti Társaság is bebizonyította vendégszeretetét: Magyarok nyomábancímű vetélkedőt szerveztek. Ebben  a város különböző pontjain kapott utasítások alapján bizonyos tevékenységeket kellett végrehajtsunk. Ilyen volt például a magyar zászló kiszínezése, a Rubik kocka használata, Városka nevű vendéglőben megkérdezni, van-e hortobágyi palacsintájuk, megkeresni a társaság utcakövét, majd az iskolába érve általános műveltségi kérdésekre válaszoltunk, amelyek a lengyel és a magyar nép történelmére, illetve a két ország földrajzi adottságaira vonatkoztak.

Nagyon érdekes volt a varsói kirándulás és a Lodzban tett múzeumi séta, a tizenhat gyermekből álló küldöttségünk nagyon érdekesnek találta a tanórákon való részvételt is.

A legjelentősebb eseményre a búcsúdélután folyamán került sor. Ekkor ugyanis Kiss Róbert, Magyarország lengyelországi nagykövete, Tadeusz Kaczor, Magyarország tiszteletbeli konzulja és több helybéli politikai és tanügyi vezető jelenlétében ünnepi műsorra került sor az iskolában. A Szilágysomlyóról érkezett Erdei János tanár lengyel állami kitüntetésben részesült a magyar–lengyel kapcsolatok továbbfejlesztéséért végzett 12 éves munkájáért, a közös cserkésztáborok szervezéséért. Többen kaptak plakettet a barátság fenntartása érdekében folytatott munkájukért.

Bennünket a vetélkedő győztesének járó serleggel jutalmaztak, és egy plakettel, a kapcsolatunk ápolásáért.

Az ünnepi műsorban elénk varázsolták közös történelmünk jelentős személyiségeit. Mi Petőfi Sándor-verseket szavaltunk, megzenésített verseiből énekeltünk és egy néptánc-csokrot mutattunk be.

Hosszú utunkat menet Krakkóban szakítottuk meg, pár órás sétával, hazafelé pedig a híres és csodaszép wieliczkai sóbányába tértünk be. Fáradtan ugyan, de sok élménnyel gazdagodva tértünk haza.

Bízom benne, hogy nekünk is sikerül jövőre hasonló érdekes programot szerveznünk számukra. Már várjuk a viszontlátást!