Huszonötödik alkalommal került megrendezésre idén a magyarországi Somogy megyei Mesztegnyőn a Kárpát-medencei ifjúsági találkozó; ez a rendezvény nemcsak testi, hanem szellemi felüdülést is kínál résztvevőinek.
A találkozón ebben az évben a kárpátaljai Nagymuzsaly, a szlovákiai Léva, a délvidéki Csantavér és Horgos, és persze Arad diákjai vettek részt. A Csiky Gergely Iskolaközpont idén is hivatalos volt, a csoport tagjai Olasz Angéla mint kísérőtanár és előadó, Hadnagy Éva mint kísérőtanár, Spir Anita, Kiss Zsuzsanna, Pálfi Kinga, Nagy Attila, Murvai Dávid, valamint Gál Zoltán diákok voltak. Külön meghívott volt a már egyetemet végzett Tóth Gellért, aki a tábor technikusává nőtte ki magát.
A csapat valamennyi tagja aktívan és sikeresen vette ki részét az egyhetes program rendezvényeiből, amelyet a tábor szervezője, Kövesdiné Panyi Antónia (Tona) nem kis gondossággal állított össze. Amint az egy honismereti találkozóhoz illik, számos előadást hallgathattunk meg, melyeknek célja történelmünk és kultúránk mélyebb megismerése, elsajátítása volt. Olasz Angéla tanárnő előadásában a nándorfehérvári csatáról értekezett, a híres csatának ugyanis idén volt az 555. évfordulója. De évfordulós még az ’56-os forradalom, amely 55 éve történt. Ezzel kapcsolatos személyes és megrázó élményeit Wittner Mária osztotta meg velünk. Ezeken kívül 300 éve ért véget a Rákóczi- szabadságharc, 250 éve halt meg Mikes Kelemen, és 200 éve született Liszt Ferenc. A jókedvről a Calypso kórus, a Marcali Bajtárs Egyesület, a balatonlellei Kék Balaton Egyesület és a mesztegnyői Őszi Rózsák gondoskodtak.
Az utolsó előtti napon kirándulást szervezett nekünk Tona. Meglátogattuk a sümegi várat, és megmártózhattunk a Balatonban, a magyar tengerben, közben tovább építgetve a kapcsolatokat a többi fiatallal.
Utolsó nap aztán megkoszorúztuk Kövesdi Tiborné, azaz Gizi néni sírját, aki a hagyomány megteremtője. Ezután minden csoport előadta ünnepi műsorát. A Csiky diákjai, szokásukhoz híven, nagy sikert arattak a közönség körében zenés-táncos-irodalmi összeállításukkal, amelyet Olasz Angéla tanított be nekik. Az előadásban az anyanyelv iránti szeretet és az összetartozás érzése nyilvánult meg.
Rengeteg szép élménnyel gazdagodtunk, mint mindig. Köszönjük Tonának, hogy megszervezte, hogy ott lehettünk, és reméljük, hogy jövőre ugyanott, ugyanúgy, talán még többen találkozhatunk.
Szívből kívánjuk, hogy folytatódjék a hagyomány!
Gál Zoltán
Hozzászólások