Összeforrt műkedvelő csapat Nagyzerinden

Nem csak azért érzek különös tiszteletet azon fiatalok iránt, akik a szabadidejükben műkedvelő színjátszást vagy néptáncot gyakorolnak, mert fiatal koromban magam is hasonlóképpen tettem. Inkább a tevékenység közösségépítő voltát, egy egész településre kisugárzó jótékony hatását értékelem.

Éppen ezért fokozott izgalommal utaztam szombat este Nagyzerindre, ahol június elején állt össze a műkedvelő színjátszó csoport, amelyik a kultúrotthon felavatásának 50. évfordulója alkalmából, augusztus 21-én szervezett ünnepségen mutatta be sikeresen a nagyközönségnek Marth P. Ildikó Kukás Guru című egyfelvonásos bohózatát.

Munka és szórakozás

A helybeli általános iskola egyik nagyobb, fűtött tantermébe a színdarab-, illetve néptáncpróbák végén érkeztem, amikor a feketegyarmatiak már sajnos hazamentek. A nagyzerindi fiatalok viszont a szervező, rendező Kiss Csilla magyartanár társaságában ott voltak. Amint a fiatal tanárnőtől megtudtam, a színjátszók június elsején az otthoni cseresznyefája alatt próbáltak együtt először. Júliusban, amikor szöveg szempontjából már valamennyire összeállt a csapat, a gyerekek már tudtak valamit, a próbákkal átköltöztek a kultúrotthonba. Mivel a közös foglalkozások népszerűsége egyre nőtt, az általános iskolások is – főként a hetedikesek ösztönzésére – színjátszó csoportot alakítottak. Jelenleg a december 17-én, a kultúrotthonban sorra kerülő karácsonyi ünnepségre készülnek saját műsorszámukkal. Az ünnepséget a Tabajdi Károly Általános Iskola pedagógusai szervezik, itt mutatják be a diákok Dickens Karácsonyi ének című színdarabját. A nagy színjátszó csoport tagjai között a közelmúltban osztották ki a szerepeket A szép Vargánécímű vásári komédiához, amiben csak 6-an lépnek fel, de lesz egy nagyobb darab is, Pete László Miklós Virradat New Yorkban című műve. A község mindkét településén bemutatott Kukás Guru című bohózat örök darabnak számít, amivel a magyarországi testvértelepülésre, Okányba is el szeretnének jutni, de itthon, a környékbeli falvak színházkedvelő lakosságának is be akarják mutatni. Mivel olyan szereplőjük is van, aki nem minden hétvégén tud hazajönni, alkalmazkodniuk kell hozzá. A Kukás Guruban csupán 4 színjátszó nem középiskolás, a többi 11 Aradon, Nagyváradon, illetve Kisjenőn tanul, míg a már említett, ritkán hazajáró kislány Nagyenyedről utazik haza. Szombatonként 16–17.30 óra között tartják a táncpróbát, mivel azonban a néptáncosok legtöbbje színjátszó is, a két próbát egymás után szervezik. A néptánc-koreográfus a Gyuláról szombatonként érkező Kővári Enikő, akinek utazási költségeit és tiszteletdíját a Pro Zerind Egyesület fizeti. Ezzel együtt a néptáncosok próbáit, fellépéseit is Kiss Csilla szervezi. Néptánc tekintetében is jelentős haladás történt az Ibolya háza táján, immár 4-5 táncot ismernek, de közönség előtt még nem mutatták be mindet. Csendben készülnek jövő nyárra, amikor szeretnének eleget tenni a falunapokra vonatkozó meghívásoknak. Ugyanakkor az iskolásokból álló Kis Ibolya is készül a karácsonyi, illetve az évközi iskolai ünnepségekre. A folyamatos, közös munka műkedvelőknek, felkészítő pedagógusoknak erős hitet kölcsönöz a folytatáshoz, az új tánclépések, illetve színdarabok betanulásához. Táncbeli, illetve szövegmondásban megnyilvánuló fejlődésük jól nyomon követhető júniustól mostanáig.

A baráti közösségért

A fiatalok közül is megszólaltattunk néhányat. Pap Alma táncol is, műkedvelő színjátszó is. A táncok közül igen kedveli a moldvai frisscsárdást. A koreográfussal mindig elismétlik a már megtanult táncokat, az új táncokból megtanulnak egy-egy új lépést, amivel gazdagítják a már ismert lépéseket, mígnem végleges formát ölt az új tánc. A színdarabban egy ütődött polgármesternét alakít, akinek a szerepébe bele tudja élni magát. Mivel még csak hetedikes, van ideje eldönteni, hogy angoltanár vagy fodrász szeretne-e lenni. Maga azért jár a próbákra, mert itt egy összetartó, baráti közösség tagja lehet. A tanulással, fellépésekkel járó munka nem teher számára, próbák után együtt mehetnek a helybeli diszkóba.

Ide húzza szíve

Kiss Károly Nagyzerinden született, tanulmányait is itt kezdte, csakhogy a család Erdőhegyre költözött, ahonnan szombat esténként idejár próbálni, mert a szíve ide húzza. A Kukás guruban betörőt alakít, akinek a szerepébe való beilleszkedésben sokat segített neki Kiss Csilla. Szombat délutánonként a próbákra a szülei hozzák autóval, boldog, amiért a nagyzerindi néptánc- és színjátszó csapat tagja lehet.

Éltetni a néphagyományt

Kaiser Rudolf Aradon született, ott is nevelkedett, csak a szülei nagyzerindi származásúak. Két éve az itt lakó nagyanyját gondozza, ezért a legtöbbet itt tartózkodik. Mivel kiskorában itt járt óvodába, minden fiatalt jól ismer, ideje legnagyobb részét itt tölti, itt vannak a barátai. Az iskoláit befejezte, egyik helybeli gyümölcsösben dolgozik, hétvégeken szívesen jön a tánc-, illetve a szereppróbákra. A szövegtanulás viszonylag könnyen megy, a néptáncot is szereti, mert úgy érzi, a néphagyományokat kötelesség éltetni, továbbadni.

Szeret táncolni

Dávid Attila a kisjenői elméleti líceum X. osztályában tanul, a Kukás Guruban postást alakított, ami nem volt könnyű, de bele kellett élnie magát. A táncok közül leginkább a moldvait kedveli, nagyon szeret táncolni, szabad idejében szívesen horgászik.

Összekovácsolódott közösség

A színjátszó-, illetve táncpróbák után néhány percig még együtt marad a csapat. Kiss Csilla mindenkinek egyenként kielemzi aznapi munkáját, megbeszélik, milyen tánc- vagy beszédelemeken kell még javítania. Senkit nem dorgál meg, csak felhívja a figyelmét a hibáira, megdicséri a jól végzett munkát. Próbák után a csapattagok együtt maradnak, noha júniusban ismerték ugyan egymást, de nem tartoztak egy társasághoz. Manapság együtt járnak bulizni, együtt szórakoznak, összeforrt baráti közösséget alkotnak. Nagy szerencse, hogy nemzetünknek mindig kerülnek olyan lelkiismeretes napszámosai, akik hagyományaink, kultúránk ápolására, továbbadására nem sajnálják szombat délutánjaikat, a fellépésekkel járó áldozatokat. Az emlékeimben élő, 1972–73-ban szervezett előadások, a Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából Aradon és vidéken is bemutatott szavalóestek színpadra állító napszámos-szereplőjét Znorovszky Attilának, a nagyzerindi mindenest Kiss Csillának hívják. Csilla nem panaszkodott, de otthon szombat esténként is várja a kisgyermeke. Gazdagnak érezheti magát az a nemzet, amelyiknek a közművelődéséért, ha fehér hollóként is, de mindenhol kerül egy-egy önkéntes, a szabadidejét feláldozni képes napszámosa.