365

Száz nap türelmi időt ad a szokásjog ahhoz, hogy egy-egy új kormány megmutathassa oroszlánkörmeit, vagy legalább azt, hogy úgy-ahogy képes a kormányzásra, fél-, vagy háromnegyed évet pedig ahhoz, hogy választási ígéreteinek legalább egy részét is teljesíthesse.

Nos, a Ponta-kabinet, az eléggé természetellenes szociálliberális végrehajtó hatalom immár nem száz napot, fél-, vagy háromnegyed évet, hanem több mint 365 napot is megélt, vagy túlélt, jogos tehát az adófizető polgár számonkérési szándéka.

Annál is inkább, mivel az előző inkompetens, pazarló és korrupt Boc- és Ungureanu-kormányok pártállami pártja helyett nagy reménységgel szavazott az új pártszövetségre, mégpedig olyan nagy arányban, hogy tevékenységéhez kétharmados parlamenti többséget biztosított.

Azért, hogy a kormány azt tehesse, amit akar és kell, s ne azt tegye, amit a Cotroceni-palota parancsol neki.

Pontáék jobb lábbal kezdték uralkodásukat, rövid időn belül sikerült bebizonyítaniuk, hogy vissza tudják adni a nyugdíjasoktól ellopott pénzeket, a költségvetési szféra dolgozóinak pedig a fizetési levonásokat.

Csakhogy mindezek után kezdett kiderülni: lehet, hogy az első pozitív lépések csak múló pünkösdi királysági mozdulatok, ám őket alig követték újak, a szociálliberális szövetségben is megjelentek az első rések, s az is kezdett kiderülni, hogy az új kormánynak tulajdonképpen nincs kézzelfogható távlati stratégiája.

Egyre többen azt érzékelik, hogy a Ponta-kormány a Bocéhoz és Ungureanuéhoz hasonlít, ”Aceeaş Mărie cu altă pălărie”, ahogy a román közmondás tartja.

Az ellenzék szerint, Udrea asszony szavaival élve: az új hatalmi szövetség nem egyéb az ország számára veszélyes időzített bombánál, a Ponta-kormány pedig nemcsak arroganciájával tűnt ki, hanem azzal is, hogy munka közben még saját inkompetenciáját se volt képes megmutatni, mivel nem is dolgozik.

Még nem derült ki, hogy a kormánypártiaknak vagy az ellenzéknek van-e igaza, a Ponta-kormány tűzpróbája csak most kezdődik az alkotmánymódosítással és a régiók átszervezésével.

Amire egy olyan időszakban kerül sor, amikor – felfogják-e Bukarestben, vagy sem – már készül a föderatív Európai Egyesült Államok terve.