Jelentős jobbratolódást hozott a 2024-es választási szuperév Európában és az USA-ban egyaránt.
Európát hideg zuhanyként érte a jobbközép Európai Néppárttól jobbra álló, keményvonalas jobboldali politikai alakulatok megerősödése és a balliberális önjelölt „progresszívek” és a szélsőbalos zöldek bukása. Ez már uniós szinten is látható volt a júniusi EP-választásokon, a tendencia pedig folytatódott az év második felében. Franciaországban, Ausztriában és Németországban a keményvonalas jobboldal jelentősen előretört az országos, illetve tartományi választásokon.
Holott a fősodrású politikum és médiája apait-anyait bedobott lejáratásukra. Németországban valóságos gyűlöletkampány és médialincselés zajlott ellene, a radikális jobboldali AfD mégis jobb eredményt ért el, mint a balliberális kormánykoalíció bármely pártja – beleértve annak vezérhajóját, Scholz kancellár szebb napokat is látott szociáldemokratáit – az összes tavalyi választáson! Csupán a hagyományos jobboldal szerepelt jobban, de az is átvett néhány elemet a radikális jobboldaltól. Franciaországban a keményvonalas jobboldal pedig durva média-ellenszélben kétszer is legyőzte Macron liberális elnöki pártját. Ausztriában megnyerte az őszi parlamenti választásokat és a rendszer több hónapos akadékoskodása ellenére kormányt is alakíthat. Franciaországban, Németországban és az EU-ban a balliberális rendszer nem hagyta ugyan hatalomhoz jutni a markánsan jobboldali alakulatokat, a politikai súlypont azonban így is jobbra tolódott. Még ha uniós szinten a jobbratolódás nem is öltött akkora mértéket, mint amilyent reméltek, a mostani EP és Európai Bizottság távolról sem olyan balos, mint az előző.
Európa konkrét problémáira, mindenekelőtt az elviselhetetlenné váló tömeges illegális migráció okozta tengernyi gondra és a gazdasági-társadalmi boldoguláshoz várnak megoldásokat. Európának egyszerűen elege van a balliberális ideológiai fundamentalizmusból, és az azon alapuló „megoldásokból”, mivel azok az európai gazdasági alapokat (zöld átállás) és a társadalmi biztonságot, gyakran a fizikai épséget (migráció) ássák alá, s csupán egy szűk, elefántcsonttoronyba zárkózott, de annál fanatikusabb önjelölt világboldogító réteg céljait szolgálják. Olyan pártokra szavaznak az emberek, amelyek meghallgatják őket, törődnek valós problémáikkal.
Amerikában még nagyobb méretű jobbratolódást hoztak a novemberi államelnöki és parlamenti választások, ahol Trump és keményvonalas republikánusai mindent vittek. Az amerikai társadalom is szembefordult a kozmopolita balliberális elitek globalizmusával, a multikulturalizmus politikailag korrekt eszméjével, a szabad kereskedelemmel és mindenekelőtt a korlátlan bevándorlással.
Elég volt, jelezték egyértelműen a szavazópecséttel az amerikaiak. Betelt a pohár azzal, hogy az USA-t a semmiből a világ első számú hatalmává felépítő európai, fehér keresztény eredetűek az egyetlenek, akik rendesen sorban állnak a társadalmi felemelkedéshez, miközben minden faji vagy szexuális kisebbséget kiváltságosan előretolnak. A népnek elege lett abból, hogy az elefántcsonttoronyban a valóságtól elszigetelten élő elitek állandóan csak áldásnak állítják be a multikulturalizmust („kulturális gazdagítás”), miközben az azzal személyesen érintkező tömegek szociális élősködéssel, a bűnözés növekedésével és súlyos integrációs problémákkal szembesülnek. Szabadszájú, tabudöngető stílusával Trump nevén nevezte a dolgokat, s a megbélyegzett fehér keresztény heteroszexuális tömegek felsorakoztak mögéje, lerázván a balliberális véleményterror kényszerzubbonyát.
Tavaly a józanság legyőzte az ideológiai elfogultságot az Atlanti-óceán mindkét oldalán. A lényeges különbség az, hogy az USA-ban nagyobb méretű átbillenés történt, s a jobboldal meg is szerzi a hatalmat. 2025 nagyszerű évnek ígérkezik.
Hozzászólások