A „nagyszámok” törvénye

Az „évszázad mérkőzésére”, a londoni angol–magyarra közel százan fogadtunk – illegális fogadóiroda működött a Bolyai Egyetem kémia karán. A 6:3-at senki sem találta el. Nem sokkal később, a budapesti visszavágó után felröppent a „pesti vicc”: az angolok egy hétre jöttek és hét-eggyel mentek.

A berni döntőre a Fogarasi Havasok lábánál újra működött a fogadóirodánk. A 2:3-ra, német győzelemre, még álmunkban sem fogadtuk volna.

Később valamivel lejjebb adtuk. A Szovjetunió–Magyarország 6:0 (1986), Hollandia–Magyarország 8:1 (2013) után különösképpen.

 „Nekünk nyolc!”

Nem sajnálom a brazilokat, „szokják” ők is!

Igaz lenne? Brazil szurkolok pénzt nyertek az 1:7-tel?

Látnokok? Csak huncutkodtak? Pillanatnyi elmezavarukban totóztak? Okos, tárgyilagos szakemberek? Hányszor kellene újrajátszani a mérkőzést, hogy ismét 1:7, esetleg 7:1 legyen?

Egyáltalán: van igazságalapja az újsághírnek?

Ez a labdarúgás…

– Huszonkét ember kergeti a labdát és a végén mindig a németek nyernek…

Mindig ők nyernek?