Néhány napja Dominique Strauss-Kahn (DSK), a Nemzetközi Valutaalap francia igazgatójának szexbotrányán rágódik a világsajtó.
A Valutaalap-igazgató önmagában is elég jelentős személyiség ahhoz, hogy minden lépésére figyeljenek, ha azonban azt is hozzátesszük, hogy a jövőre esedékes franciaországi elnökválasztáson a 62 éves, kivételes képességűnek tartott Strauss-Kahn a jelenlegi francia köztársasági elnök egyik legjobban jegyzett ellenlábasa is lehet(ett volna), a személyét és botrányát övező figyelem még indokoltabb.
A történtekről dióhéjban: egy New York-i szállodában a múlt pénteken DSK állítólag szexuálisan zaklatott egy 32 éves szobalányt, akinek azonban sikerült elmenekülnie. Feljelentését követően a Párizsba tartó igazgatót a reptéren szállították le a gépről, s a bilincsbe vert kezű DSK fotója természetesen bejárta a világot.
Mindez még hagyján – a nemi erőszakra vetemedőt nem kell nagyon sajnálni –, de a hírre esni kezdett az euró árfolyama a dollárhoz képest, ami az üzleti életben kevéssé jártas ember számára már-már hihetetlen. Éppen ennyire összefüggnének a dolgok a világban?
Joggal vetődik fel a kérdés: vajon hihető-e, valószerű egyáltalán egy ilyen történet?
Sokan talán azt mondanák: aligha. A hasonló ügyek (például jelentős személyiségek drog- vagy szexfüggősége) tanulmányozására szakosodott intézet amerikai egyetemi professzora viszont határozottan állítja: természetesen hihető, sőt viszonylag gyakori eset a nagy egójú (mondjuk így: önmagukat túl sokra tartó) egyéneknél. Gondoljunk az egyik legismertebb történetre, Clinton volt amerikai elnök afférjára a Fehér Házban Monica Lewinskyvel. Strauss-Kahn esetében annál hihetőbb az eset, mert közismert, hogy a már nem fiatal férfiú nagy szoknyavadász, és nem ez az első nevéhez fűződő botrány. Akad ellenben olyan védelmezője is (egy neves orosz közgazdász véleményét tegnap olvashattuk világhálón), aki szerint a DSK-ügy tipikusan a Wall Street (az amerikai pénzvilág – szerk. megj.) által megrendezett botrány, bosszú a Nemzetközi Valutaalap igazgatójának pénzmágnások érdekeit sértő elképzelései miatt. Persze tudjuk: az összeesküvés-elméletek minden, híres személyekkel kapcsolatos botrányokban megjelennek.
Strauss-Kahnnak természetesen kitűnő ügyvédei vannak (most azt bizonyítanák, hogy védencük már nem is volt a szállodában az eset feltételezett időpontjában), a szobalány variánsát viszont állítólag DNS-próbák bizonyítják. Ami már most nagyon valószínűnek látszik: a Valutaalap igazgatójának karrierje véget ért, még akkor is, ha netán felmentenék a vád alól.
Az euró egyébként tartósan nem a botrány miatt fog gyengülni…
Hozzászólások