A történések bizonytalansága

„Az idő soha-soha meg nem áll,

az órák róják szüntelen az útjukat

s a pillanat úgy illan, tovaszáll,

mint gyors folyón a hab, ennyi csak.”

(Diramerjan Artin, 1998)

Az idő konokul járja a maga útját, de a történések bizonytalanok.

*

Kereken 30 éve, ugyanattól a jó baráttól, karácsony táján, egy pompás kivitelű határidő naplót kapok ajándékba, amit én sajátos és következetes rendetlenséggel már őszire megtöltök fontos, de senkit sem érdeklő feljegyzésekkel.

Közelemben csak a 2018-as kalendárium van, aminek érdekessége, hogy „kilt”-be (a skót férfiak által viselt, térdig érő, sajátosan színezett kockás szoknyát nevezik így) öltöztette a kiadó.

Fellapozom.

„Megértük. Szerencse? Kegy? Őrangyalok?”

Később:

„A délelőtt Piroskáék várásával telt.”

Piroskáékat idén, januárban is vártuk, de ezt nem jegyeztem fel.

Olvasom a bejegyzéseket. S magamat kérdezem.

– Ez 2018-ban történt?

– Ezt én gondoltam ki?

Csupa bizonytalanság.

Lényeges, hogy a a 2020-as határidőnapló most is idejében megérkezett, vérvörös színű borítóval: Chefkalender! Főnöki naptár, a főnök naptára. Vagy a „naptárak főnöke”?

Pálfordulókor már majdnem meg is ejtettem az első bejegyzést, de meggondoltam magam, február vége van és tisztán maradtak a lapok.

Okkal tettem ezt.

*

Berti, váradi jó barátom hív telefonon. Gyakran megteszi. Barátságunk, nagyszüleink, szüleink szomszédságához, ismeretségéhez kötődik, emlékek folytatása. Beszámol a váradi dolgokról, érdeklődik hogylétem felől, majd váratlanul megkérdi:

– Lesznek az idén érettségi találkozóid?

(Aradra gondol.)

– Biztosan szervezik.

Én az év első napjaiban pontos lajstromot készítettem a következő 365 nap engem érdeklő, kisebb-nagyobb eseményeiről. Az idén semmit nem emeltem ki az előttünk álló 366 napból (szökő év van), 2020-ra nincs ilyen lajstromom. Nem készítettem. 

Pedig eseményekben gazdag esztendő áll előttünk.

Okkal tettem ezt is.

*

A hajdani hangulatos Mátyás- és Géza-napok visznek a jelenből a múltba, de február 24., „Mátyás-úgrás” visszahoz a mába (szökőév van). Mennyire hittünk benne: ha ezen a napon fagy, akkor Mátyás feltöri a jeget. Csinál viszont, ha nem talál.

A Trianon utáni 100 évre való visszatekintés, a 13 európai nagyvárost érintő labdarúgó Eb, a koronavírus veszélyeztette tokiói olimpia egyaránt a bizonytalanság bélyegét hordozzák. Csak remélhetjük, hogy az 52. Eucharisztikus Kongresszust (Budapest) nem zavarja meg semmi.

Maradjunk a közelben, az érettségi találkozóknál.

Négy osztály rendez 65 éves találkozót, de állandó kapcsolatban vagyok az 1960-ben végzett estis osztály még élő egyik tagjával is. Az 1965-ben végzett két osztálynak amolyan tiszteletbeli osztályfőnöke lennék, az 1970-ben végzett két osztály több tagjával ma is kimondottan baráti kapcsolatban állok. A 45 és 40 éve végzett osztályokban nem tanítottam, de a 35 éve végzetteknek osztályfőnöke voltam.

Érintve voltam még 1995-ben, talán későbben is, de dokumentumok híján nem tudok pontosan visszaemlékezni.

Hát ezeket a jeles találkozókat nem lajstromoztam én év elején.

Okkal tettem ezt is.

*

Hogy mit és mikor teszek, abban is egyre több a bizonytalanság. Érthető, hogy mi kényszerít erre.

De a piros Chefkalender 2020 itt van mellettem, felkínálja magát, provokál.

A legjobb tollamat veszem elő. Igyekszem szépen, olvashatóan írni.

„Megértem! Kisebb csoda. Már egy hete Piroskáékat várjuk.”

Réhon József