Adós, fizess?

Olyan ismerősöm panaszolta, aki ingatlanok bérbeadása után háromhavonta – most már egészségbiztosítással is megterhelve – mintegy 2000 lejt szokott befizetni a Közpénzügyi Igazgatóság pénztárába. 

Már előre borsódzik a háta március 25-e, június 25-e, szeptember 25-e, illetve december 25-e, vagyis az adóbefizetési határidők előtt. Ilyenkor ugyanis ivóvízzel, uzsonnával, némi nyugtatóval, illetve a már említett összeggel felszerelkezve megjelenik az Igazgatóság zsúfolt folyosóján, ahol az automata sorszámosztón kiváltja a számot, a számkijelzőből megállapítja, hogy mintegy 100-an vannak előtte, majd helyet foglal, ha van hol. Mert tulajdonképpen el is mehetne jó két órára, csakhogy attól tart, úgy jár, mint legutóbb, amikor hozzávetőleg 110-en voltak előtte, ezért elhatározta: befizeti a villany-, illetve földgázszámlát, és ha lesz ideje, bevásárol a konyhára. Csakhogy a saccolt két órát néhány perccel túllépve érkezett újra a sorállók közé, ahol a kijelzett számból megállapította: két számmal lement a sorszáma. Mit tehetett, a következő befizetővel együtt maga is belépett a pénztár helyiségébe, ahol a 8 kaszásfülke közül 2 működött. Mielőtt azonban a valamelyik előtt újra sorban állók mögé léphetett volna, a bent tartózkodó polgárőr szigorúan megkérdezte: hányas a sorszáma? Hol volt, amikor éppen ő következett volna?

Miután néhány szóban elmondta, milyen teendői voltak, az határozottan ráförmedt:

– Utoljára néztem el magának, hogy soron kívül jött be! Én nem akarok maga miatt kellemetlenséget a többiekkel! Megértette?!

– Igen, megértettem – hebegte zavartan –, csak azt nem tudom felfogni: ha ennek az országnak, illetve megyének olyan polgárai is vannak, akik ahelyett, hogy a markukat nyújtanák segélyekért, rendszeresen, komoly összegeket fizetnek be az államkasszába, miért megalázó módon kell órákat sorba állniuk a mindenféle illetékeket, bírságokat befizetők között? Azokról nem is szólva, akiket fenyegető hangnemű levelekkel rendelnek be 1-2 lejnyi, talán éppen a Hivatal hibájából „felhalmozott” adóhátralék miatt. Nekem azért, hogy rendszeresen befizethessem az ingatlan bérbeadás utáni, most már egészségbiztosítással is megterhelt adóimat – amelyekből magát is fizetik –, sokféle ügyintézést kell lebonyolítanom, tehát nincs időm órákat sorban állni. Éppen ezért kérdezem: a 8 kasszásnő helyett miért csak 2 dolgozik?

– Ez nem magára tartozik, és ha a hatósággal nem beszél illedelmesen, visszaküldöm a sor végére – emelte fel még jobban a hangját, miközben az újra sorban állók helyeselve bólogattak.

Ismerősöm belátta: jobb lesz csöndben maradnia, mert az éppen lejárt sorszámával valóban visszaküldhetik a sor végére. Csak azt nem tudta megérteni: miért nem becsülik meg jobban egy őket külön kiszolgáló kasszával azokat a polgárokat, akik az államnak anélkül termelnek hasznot, hogy annak az inkasszót leszámítva, bármilyen befektetést is tennie kellene érte? Meglehet, a bérbeadók tehetnek róla, mert ahelyett, hogy szakszervezet vagy bármiféle érdekvédelmi tömörülés létrehozásán fáradoznának, végzik a dolgukat, intézik a hivatalos ügyeiket, közben háromhavonta, akár megalázó feltételek között is befizetik az adóikat. Mert bármilyen feltételek között megpróbálják tartani magukat az „Adós, fizess!” közmondás szigorú szabályaihoz.