Álomvég?

Aktuális-e még a közös Európa eszméje? Néhány évvel ezelőtt jóformán megkérdőjelezhetetlennek tűnt, amikor a nemzetek egymáshoz közeledése, a gazdasági, intézményi és személyi mozgást akadályozó korlátokat folyamatosan bontották le, s amikor a politikai osztályok és társadalmak célkitűzései a még szorosabb együttműködésről szóltak.

Néhány év gazdasági világválság azonban alapjaiban ingatta meg az idővel konkrét építménnyé fejlődő eszmét. A május elseji megmozdulásokon, különböző országokban a dühös tömegek EU-ellenes hangokat pendítettek, Brüsszelt és Berlint nevezve bűnbaknak saját problémáik miatt. Nemcsak a társadalmi feszültségek hagyományos kiengesztelőjén találkozni ilyesmivel: Dél- és Kelet-Európában szinte mindennaposak a gyarmatosítást, kizsákmányolást, „magas Portát” és hasonlókat hirdető szövegek. Éppen azokban az országokban, amelyek összesen több száz milliárd eurót kaptak felzárkózásra vissza nem térítendő jelleggel az évek során a „gyarmatosító” nyugati magtól! S amelyek továbbra is német, holland, vagy skandináv életszínvonalra és fejlettségre sóvárognak, mégis felháborodnak, ha az azt lehetővé tévő mechanizmusok és fegyelem részleges átvételét követelik tőlük.

Csakhogy a széthúzás nem egyoldalú. Az adományozó oldalon álló nyugatiak között is erősödik a nacionalizmus. Egyre inkább kudarcnak tekintik az EU eddigi kibővítését. A keletiek elleni hangulat erősödik Nyugaton, Nagy-Britanniában nyílt kampány zajlik beözönlésük ellen.

Néhány évvel ezelőtt Nyugaton, Keleten és Délen egyaránt alig lehetett találkozni EU-ellenes nyilvános hangokkal. Manapság viszont az együttműködés és közeledés elutasítása egyre inkább nyerő lapnak tűnik.