Áram nélkül

Azt hiszem, sokan osztják a véleményt, hogy modern korunk legnagyobb és legjelentősebb felfedezése az elektromosság. Az írott történelemnek, vagy mondjuk az emberiség moderncivilizációjának kb. 10-12 ezer éves múltja van, és ebből csak az utolsó, talán 140 éve használjuk a „villanyt”, ha indulásnak Edison 1879-ben megalkotott izzólámpáját számítjuk. Azóta sok minden történt, a villanymotorok forradalmosították az ipart, a mai háztartások elképzelhetetlenek áram nélkül, hogy a rádióról, televízióról, no meg a digitális forradalomról, internettel és okos telefonokkal ne is beszéljünk.

Emlékszem, fiatal koromban is voltak ún. áramszünetek. A háború alatt Pesten a bombázások miatt jó pár órára kiesett az áramszolgáltatás, és később, a szocializmus éveiben is megtörtént, hogy pár órára egy-egy körzetben nem volt áram. De napokig, hetekig áram nélkül lenni, ezt nehéz elképzelni!

Venezuela, egy dél-amerikai ország, egy tízszer nagyobb területen fekszik, mint Magyarország s „csak” háromszor annyi ember ֪– 30 millió – él az országban. Állítólag Földünk legnagyobb kőolajkészletével rendelkezik, ezek szerint egy dúsgazdag országnak tekinthető. De nem így van, mert gazdagság ide, vagy oda, a lakosság már évek óta éhezik, az infláció az egekben, és már hetek óta állandóak az áramkiesések, nem órákra, hanem hosszú napokra.

Az olajár drasztikus csökkenése miatt az ország gyakorlatilag gazdaságilag összeomlott, és a káoszból nem tud kilábolni. Normális gondolkodással ezt nehéz megérteni, mert az energiaárak emelkedése vagy csökkenése minden olajkitermelő országot érint, miért csak „egyesek” kerülnek súlyos gazdasági zsákutcába?

Januárban újraválasztották Nicolas Maduro elnököt, aztán jöttek az országos tüntetések a kormány ellen, végül egy ismeretlen fiatal politikust, Juan Guaidót kikiáltották ideiglenes elnöknek, azóta csak balhék, senki nem tudja mi lesz az ország sorsa és az egészet persze a szerencsétlen tömeg szenvedi meg.

Nem szándékom a venezuelai helyzetet analizálni, ez még az igazi szakértőknek sem könnyű. Rengeteg ismert, és ismeretlen tényező befolyásolja a helyzetet, de az is biztos, hogy a belföldi válság mellett az ország a nagyhatalmak viaskodásának helyszíne lett.

Ha egy ilyen fantasztikus gazdasági tartalékkal rendelkező országban politikai és gazdasági káosz uralkodik, az emberek bizonytalanságban, sőt nyomorban élnek, akkor mit várhatunk olyan országok jövőbeli sorsaként, mint Bangladesch, vagy az afrikai Csád, és a többi, Szaharától délre eső ország. (Különben Afrika alatt a becsült rétegvíz mennyisége kb. 600 ezer köbkilométer, ami pl. a Balaton vízmennyiségének a 300 ezerszerese.) A kitermelés drága, mondják a szakértők, így Afrika lakossága szomjhalára van ítélve. Ahol nincs nagyhatalmi érdek, ott nincs segítség sem. A Marsra viszont utazunk majd, potom pár milliárdért… Hát egy piszokul igazságtalan világban élünk!

Az oroszok szerint az USA puccsot hajtott végre Venzuelában, az amerikaiak persze mást mondanak, és támogatják az ellenzék jelöltjét. Az már régi, hogy az amerikai politika nem tűrte soha az európaiak jelenlétét az amerikai kontinensen, ezt James Monroe, az Államok ötödik elnöke már 1823-ban kijelentette. Az oroszok viszont nehezen tudják megszokni, hogy mint régen, a „szép időkben”, a hidegháború idején, nem lehetnek mindenütt jelen a világpolitikában. A két, egymást nem tűrő nagyhatalom mellé, feltűnt a harmadik mumus is: Kína már jelezte, hogy a jelenlegi elnököt támogatja.                                                                                                                                                  A venezuelai válságkettéosztotta a világot! Most jön majd a vitatkozások ideje, és ez még sokáig tarthat. Addig senki nem törődik azzal a 30 milliós tömeggel, amely végeredményben Venezuela tulajdonosa. Vagy egy ország igazi birtoklására nem a lakosságnak van joga?

Miért érdekelhet minket, erdélyi magyarokat, vagy románokat ez a „távoli” probléma? Hát gondoljunk bele, a sok vita és nézeteltérés mellett, azért nekünk naponta jut „áram” és még a napi kenyerünk is biztosítva. Néha jó elégedettnek lenni.

Hollai Hehs Ottó, Németország

.