Csillaghullás

Amikor lecsapott rám a gyászhír, hirtelen beborult az ég is. A csillagokat elnyelte a sötétség. Kerestem a fényt, a ragyogót, a megbocsátót. Emlékeimbe kapaszkodtam. Felidéztem fiatalságunk éveit. Az első találkozásokat a családdal, ahol mindig otthon éreztem magam. A vidám nevetést, a magyar népdalokat. Ildikó gyönyörűen énekelte, mintha szívéből fakadt volna minden melódia. Ilyenkor ragyogott az arca, nagyon szép volt.

Sokat beszélgettünk az irodalomról is. Pályakezdő újságíró voltam, nagy tervekkel, mintha meg akartam volna váltani a világot. Ildikó magához ölelt, aztán hagyta, hogy repüljek álmaim után.

Egy fél évszázad is eltelt azóta, hogy együtt voltuk jóban, rosszban, megosztottuk egymással örömeinket, bánatainkat. És kétségeinket. Mindent, ami az élethez tartozik. Első könyvét a Tanácsadó kismamáknak (1973) is együtt ünnepeltük. Az embertársak iránti gondoskodás, az élet szeretete sugárzott soraiból. Aztán jöttek a novellák, az írói tehetsége feltört, mint a láva. Tudatosan vállalta ezt a küldetést is. Első novelláskötetében (És akkor eljött Hippokratész, 1976), amelyet férjével, Bárányi Ferenccel közösen írt, imaként mondja ki, hitét az irodalom megváltó, gyógyító erejében. „Hiszek az Emberben, mindenható voltában, jónak és rossznak hordozójában. Hiszek a gondolatban… Hiszek a Humanitásban. Az Emberi Lélek ellen elkövetett bűnök megbocsájthatatlanságában, az élethez való jog egyetemességében, a természetes halál szükségességében, a nemzedékváltás örökéletében.” (Credo)

Az orvos író mindvégig ehhez a hithez tartotta magát. Könyveit talán ezért fogadták szívükbe az olvasók. Ezreknek hozott gyógyírt soraival, igaz történeteivel. A Szövetségben a halál ellen (1981) regénye több kiadásban is megjelent. Fájdalomból írta, mégis a megértő szeretet és féltés sugárzott e könyvből. Végül a Búcsú az összkomforttól (2001) regényével, mely elnyerte az Irószövetség évi díját beérkezett, megbecsült íróként folytatta pályáját.

Mennyi terve volt még, mennyi kéziratot hagyott hátra, és mi lesz ezeknek a sorsa? Ezt csak férje és írótársa tudhatja. Egy biztos, Bárányi László Ildikó életműve maradandó értéke a magyar irodalomnak.

Az ő csillaga a szívünkben fénylik mindörökké.

Emléke legyen áldott!

Pongrácz P. Mária