Egy 90 éves zenelegenda

A múltkoriban régi könyvek között kutatgattam, és kezembe került egy 1968-ban, Bukarestben vásárolt francia könyv román fordítása „Vedetele  muzicii  uşoare” –  A könnyű zene csillagai, címmel. A könyv egy évvel azelőtt 1967-ben jelent meg, és elsősorban a könnyű zene forradalmi népszerűségével, és ezen zene idoljaival, sztárjaival foglalkozott. Nem hiányzik a könyvből a népszerű, mindenki számára elérhető zene történelmi fejlődésének ismertetetése sem, a középkori trubadúr időktől napjainkig, az akkori idők legendás Beatles együtteséig. Akkoriban, a hatvanas évek kommunista diktatúrájának virágkorában, egy ilyen könyv meglepetésnek, és sikeresnek számított, hiszen a sztárok legnagyobb része, a nyugati, kapitalista világból származtak.

A könyv előszavában az akkor 43 éves Charles Aznavour írja: A dal nevet, elénekli a fájdalmat, az örömöt, ő az a csekélység, ami segít, hogy álmodj és reménykedj.

Aznavour már akkor a nagy klasszikusok között szerepelt, mint Edith Piaf, Gilbert Bécaud, Frank Sinatra, Yves Montand,  Sammy Davis Junior, és ha megnézzük a névsort, és még a többi nagyon sok nevet, az ötvenes évektől a közelmúltig, szomorúan tapasztaljuk, hogy egy olyan könnyűzenei generáció távozott sorainkból, akikhez hasonló talán soha nem lesz. De néhányan még élnek.

Május 22-én egész Európa a választások előtti izgalmas napokat élte, és akkor hirtelen olvasni lehetett a hírt, hogy a 90 éves Charles Aznavour, az örmény származású francia világsztár Berlinben koncertezik. Állítólag nem akarta 90. születésnapját megünnepelni, aztán mégis eljött a németekhez. A 3500 lelkes néző előtt a 161 cm „magas” sztár úgy énekelt, mint ezelőtt húsz vagy harminc évvel.

Keveseknek adatik meg egy ilyen fantasztikus életút. Tízéves se volt, mikor először színpadra lépett énekelni, és 90 évesen még mindig ott állhat egészségesen, optimistán szeretett közönsége előtt. Az ilyenekre mondhatjuk, hogy élő legenda.

Aznavour kb. 1200 dal szerzője és nyolcvan filmben szerepelt. Fellépéseinek számát azt hiszem, nem lehet kimutatni, de azt biztosan tudjuk, hogy dalaival ezreket és ezreket boldogított, és azt hirdette, amire világunknak mindig, ma is olyan nagy szüksége van, a szeretetet, a harmóniát, a békés egymás mellett élést. Reméljük, hogy még sokáig köztünk lehet, mert ha elmegy, nagyon fog hiányozni.

Hollai Hehs Ottó, Németország