Egyeztetések

A kutya ugat, a karaván halad. A közmondás nagyszerűen tükrözi a belpolitika legutóbbi fejleményeit.

Az ellenzék múlt heti „nagy októberi forradalma” szalmalángnak bizonyult, kimenetele kínos helyzetbe hozta kezdeményezőit, s immár saját pártjaikon belül is morgolódnak Antonescu, de főleg Ponta stratégiája ellen.

Közben a hatalom kidolgozta az oktatási törvényt, mely nemcsak a kisebbségeknek jelent komoly előrelépést, hanem az igen elavult tanügyi rendszert is megmozgatja. Rá is fér, a romániai egyetemek közül egyik sem került be a világ legjobb 500-a közé, a magánegyetemek többnyire diplomagyárak, a romániai munkaerő inkább olcsóságával tűnik ki EU-s szinten, mintsem tömeges szakképzettségével, a lakosság általános műveltségéről szóló felmérések egyszerűen lehangolók. A napnál is világosabb, hogy változtatni kell a rendszeren.

A kormány Nemzetközi Valutaalappal tárgyalásait is úgy tűnik siker koronázza: az ország megkapja a készenléti hitel hatodik részletét.

Kormányoldalon az egyeztetések jól működtek. A PD-L, az RMDSZ, az UNPR és a többi kisebbség képviselői egységesen léptek fel a bizalmatlansági indítvány megbuktatásánál, és várhatóan a tanügyi törvény mellett is kiállnak. Kifelé, az IMF felé is azonos hangot ütöttek meg, s a belföldi közvélemény előtt is kitartanak a megszorító intézkedések mellett, noha ez aligha kedvez népszerűségüknek.

Ellenzéki oldalon nem áll össze a felhőtlen együttműködés. A PSD és a PNL már a bizalmatlansági indítvány előtt összeveszett a koncon. Nem konkretizálódott egy kormányzási alternatíva és egy csapat sem, amely megvalósíthatná a programot. Hogy is lehetne, amikor a liberálisok az egységes adókulcs mellett, a szocdemek, pedig a differenciált adózás mellett törnek lándzsát?

Az ellenzék most mégis újabb bizalmatlansági indítványt nyújtott be, ezúttal a tanügyi törvény ellen, amelyért a kormány felelősséget vállalt.

Vajon nem lenne célszerűbb előbb kialakítani a reális, elfogadható alternatívát?