Ellenséglista

Butaságnak minősítette Milos Zeman, Csehország államelnöke a Kreml minapi lépését, mely ellenséges államnak minősítette országát és az USA-t. Az oroszokkal amúgy rokonszenves beállítottságú Zeman szerint ezzel Moszkva csak maga ellen fordítja azokat az országokat és népeket, melyek különben semlegesek lennének.

Az orosz–cseh viszony áprilisban romlott meg látványosan, amikor Csehország 18 orosz diplomatát (inkább annak álcázott orosz titkosszolgálati ügynököt) utasított ki Prágából, csehországi fegyverraktári robbanásban való részvétel miatt. A csehek korábban úgy vélték, hogy baleset volt a – két emberi áldozattal járó – 2014-es fegyverraktári robbanás, a későbbi vizsgálatok azonban kiderítették, hogy az orosz katonai hírszerzés (GRU) munkálkodott a háttérben. A fegyverek ugyanis Ukrajnába kerültek volna, az orosz-párti szakadárok ellen harcoló ukrán hadsereghez. Bulgáriában hasonló esetben vizsgálódnak a hatóságok, 2014-ben ott is felrobbant egy fegyverraktár, ahonnan Szófia Kijevnek szállított volna fegyvereket a szakadárok elleni fellépéshez. A bolgár ankét bejelentése is felbőszítette Moszkvát, de nem annyira, mint a csehek lépései, Prága ugyanis arra szólította fel EU-s és NATO-s partnereit, hogy utasítsanak ki orosz diplomatákat, amit több ország – köztük Románia – meg is tett. Számos szakértő szerint Csehország az orosz titkosszolgálat egyik európai központja, a prágai orosz nagykövetségen 140! „diplomata” tevékenykedett, miközben a prágai amerikai nagykövetségen kevesebb, mint 60-an. A szerteágazó csehországi orosz hálózat felszámolása jelentős érvágásnak tűnik, Moszkva erőteljes csehellenes propagandája alighanem erre vezethető vissza. Holott a csehek – a bolgárok és szerbek mellett – a leginkább orosz-barát (vagy legkevésbé oroszellenes) kelet-európai népek közé tartoznak, közöttük az oroszellenes érzelmek távolról sem öltenek akkora mértéket, mint például a románoknál, a baltiakat és lengyeleket nem is említve.

Moszkva mégis a keményvonalas stratégiát választotta. Nem is teljesen alaptalanul, a Kreml ura egyszerűen kihasználja a számára kedvező lehetőségeket. Nevezetesen azt, hogy az EU és a NATO jóformán sosem volt ennyire megosztott. A gazdasági és főleg az ideológiai szembenállás példátlan szakadékhoz vezetett, előbbi az EU nyugati és déli, utóbbi a nyugati és keleti tagországok között. Berlin és Párizs következetesen kerüli a konfrontációt Moszkvával, előbbi inkább a gazdasági, utóbbi pedig a politikai együttműködést helyezi előtérbe, ellehetetlenítve ezáltal a közös EU-s oroszellenes frontot. Ráadásul a nyugat-európai országok – szintén Franciaországgal és Németországgal az élen – az USA-val is jócskán szembefordultak az utóbbi években, ami szintén előny Putyin számára.

Ráadásul az USA számára immár jó egy évtizede a hatalmas emberi és gazdasági potenciállal rendelkező Kína felemelkedése jelenti a legnagyobb kihívást, s nem az Európai erőviszonyok. Arról nem is beszélve, hogy a szélsőséges balliberalizmus terjedése az USA-ban is mélységes társadalmi megosztottságot eredményezett, annak orvoslása óriási gond Biden elnök számára. A napokban fellángoló izraeli–palesztin konfliktus pedig hab a tortán, a Kreml számításai szerint az idős és szellemileg gyengélkedő Biden képtelen egyszerre ennyi konfliktus kezelésére, itt az idő tehát keményen érvényesíteni az orosz stratégiát Európában, mindenekelőtt Kelet-Európában. A Putyin által nemrég bejelentett vörös vonalak és az Ukrajna körüli áprilisi katonai izomfitogtatás egyértelműen erre utalnak.