Emberhalál és politika

Ha tíz katona háborúban hal meg, harc közben, miközben maga is az ellenségre tüzel, az nem igazán hír. Elpusztultak tízmilliók hasonló körülmények között az első és második világháborúban, százezrek az azóta zajlott helyi háborúkban, sokan, vagy mindannyian „hősiesen” (végül is mind hős, aki odaveszett), némelyiküknek egy-egy kitüntetés is kijárt, sokszor post mortem.

Ha azonban tíz ember elpusztul tragikus körülmények között, békeidőben, az már hír.

Piatra Neamţon a hét végén tíz, koronavírus-fertőzéssel beutalt beteg halt meg borzalmas tűzhalállal. (Ennél rettenetesebb halál talán nem is létezik.) Nem tudni, közülük hány élte volna túl, esetleg, a kórral járó súlyos következményeket, a sürgősségre szoruló betegek rendkívül magas százalékban nem élik túl a beutalást. Ami tény: haláluk közvetlenül ezúttal egy ember által befolyásolható tényezőn múlott.

A napokban emlékezett az ország a bukaresti, öt évvel ezelőtti diszkótűzben elhunyt, hatvannál több közvetlen és sokkal több közvetett áldozatot, tönkrement életet követelő tragédia áldozataira.

A legutóbbi tragédiából egyetlen esetet emelnék ki, a karácsonykői (Piatra Neamţ) kórház éppen ügyeletes orvosáét. A 49 éves szakember élete és egészsége kockáztatásával az intenzív osztályra beutalt betegeket próbálta kimenteni. („Én jól vagyok, de a többiek égtek”, nyilatkozta az eset után.)

A hippokratészi eskü, amelyet minden orvos letesz hivatásának gyakorlása előtt, azt is tartalmazza, hogy minden tőle telhetőt megtesz az emberi életek megmentésére. Akár azt is mondhatnánk: az illető doktor csak szolgálati és morális kötelezettségét teljesítette.

Az esküben azonban, tudomásom szerint nincs benne, hogy „életem kockáztatásával is”.

A pályának csúcspontjára ért orvos azonban ezt tette.

Mégsem ez az eszmefuttatás témája, hanem az, hogy a 70 százalékos (borzalmasan nagy) égési sérüléseket szenvedett orvost Brüsszelbe, egy jó nevű klinikára szállították kezelésre.

Elismerés érte a hazai egészségügyi miniszternek, aki egyetemi kollégája volt – de mit mondjunk a hazai egészségügyről, amely, öt évvel a szörnyű bukaresti tragédia után nem teremtett a súlyos égési sérültek megfelelő kezelésére szolgáló feltételeket?

Van annak jó negyedszázada, amikor a hazai sajtó tele volt a „beteg a román egészségügy”-szerű megállapításoktól. Aktualitásukból, sajnos, nem sokat veszítettek.

Ami ennél is aggasztóbb: a hazai politikusok, a választások előestéjén, a maguk malmára igyekeznek hajtani a tragédiát.

A szociáldemokraták azzal, hogy lám, a liberális kormány... A liberálisok azzal, hogy Neamţ megyében a szocdemek vannak „kormányon”.

Gyomorfelforgató!

A Piatra Neamţ-i tragédia mindenképpen mélyebb gondolkodásra kellene késztesse a hatalmat, akármilyen színezetű lesz is a három hét múlva esedékes választás után. Mert aligha csak egy vagy néhány ember hibájáról, mulasztásáról tanúskodik (valakire majd rálőcsölik a hibát), hanem komoly rendszerhibáról. Ezt azonban, sajnos, nehezebb megoldani, mint egy-két felelősnek talált ember leváltását és helyettesítését.