Energetikai Bechtel

Amerikai hátszéllel buktatta meg május elején a PSD és az AUR a Bolojan-kormányt? A Bukarestben, Szófiában és Athénban egyaránt kitört botrányt a tekintélyes Wall Street Journal amerikai napilap robbantotta ki, amikor tényfeltáró cikksorozatban arról írt, hogy Kimberly Guilfoyle, az USA görögországi nagykövete még márciusban nyílt utalást tett arra, hogy Washington célja a román kabinet menesztése. „Bármelyik országgal megtehetjük ezt, amellyel csak akarjuk. Itt is megtehetjük” – mondta a diplomata egy athéni rendezvényen, heves ellenkezést kiváltva a görög kormány illetékesei részéről.
Kimberly Guilfoyle március végén részt vett egy bukaresti gazdasági–energetikai konferencián, amikor informális megbeszélést folytatott George Simion AUR-elnökkel, illetve egy étteremben Sorin Grindeanu PSD-elnökkel, Bogdan Ivan szintén PSD-s energiaügyi miniszterrel és egy elnöki tanácsossal, lesifotósok kapták lencsevégre a társaságot.
Guilfoyle a Délkelet-Európa jelentős energiaellátási útvonalaként elképzelt gázfolyosó érdekében lobbizott, amely összekapcsolná Görögország, Bulgária, Románia, Moldova, Ukrajna, Magyarország, Szlovákia és Szerbia gázvezetékrendszereit, és lehetővé tenné, hogy Amerika cseppfolyósított földgázt juttasson a térségbe, sőt onnan egész Európába. Az orosz gáz alternatívájaként szolgáló nemzetközi vezeték megépítésével Bukarestben szinte mindenki egyetért, a nézeteltérés azonban az amerikai cseppfolyósított gáz kapcsán merült fel. Mivel jövőre beindul a kitermelés a Fekete-tenger román felségvizeiben lévő Neptun Deep gázmezőből, Ilie Bolojan és az állami Transgaz vezetői nem tartják szükségesnek nagy mennyiségű amerikai cseppfolyósított gáz hosszú távú leszerződését, főleg a világpiacinál lényegesen magasabb áron, és több közvetítő cégen keresztül. Románia számára ez ráfizetéses lenne, míg az amerikai és a görög közvetítő cégek zsíros nyereséghez jutnának. A PSD-s energia-miniszter viszont erőteljesen szorgalmazza az ügyet, sőt a SRI-t is bevonta volna az üzletbe. Kimberly Guilfoyle ugyanezt szorgalmazta, s ennek érdekében nemcsak Bukarestben és Athénban lobbizott, hanem Szófiában is, méghozzá személyesen.
Az ügyben ugyanis széleskörű lobbi zajlik, melynek része volt egy tavaly novemberi, Athénban rendezett fórum is, melyen jelen volt egyebek mellett Eduard Hellvig, a SRI volt igazgatója, és nyilván Kimberly Guilfoyle amerikai nagykövet is.
Bolojan ráadásul ugyanúgy szembeszegült egy másik amerikai nagy beruházásnak, a Románia déli részébe tervezett mini-atomerőműveknek, mivel szerinte a 6,5 milliárd dollárra becsült projekt anyagilag nem kifizetődő az ország számára, ráadásul kivitelezhetetlen is. Mindez elegendő okként szolgálhatott Washington számára, hogy megpróbálja eltakarítani az útból az amerikai energetikai érdekek érvényesítésének útjába álló román kormányfőt. 
Az amerikai beavatkozás jogszerűsége komoly kérdéseket vet fel, ezért is foglalkozik vele részletesen az amerikai sajtó után a brit média is. Nem tudni pontosan, hogy amerikai állampolitikáról van-e szó, vagy amerikai cégek magánérdekéről, mert Trump elnöksége alatt nem könnyű választóvonalat húzni a kettő között. Nyílt beavatkozásra is van precedens, január elején például az amerikaiak kommandó-akcióval rabolták el a kőolajban locsogó Venezuela elnökét, s Trump nyíltan az ottani olaj megszerzéséről és amerikai cégek általi kitermeléséről beszél. A módszer mégis gyanús. Miért nem hivatalos úton, a bukaresti (illetve szófiai) amerikai nagykövet tárgyalt a román kormánnyal, miért az athéni amerikai nagykövet tárgyalt az ellenzékkel? A kínos helyzetbe sodródott bukaresti amerikai nagykövet cáfolta az ügyet, noha számára is alighanem kényelmetlen, hogy athéni kollégája túllépte hivatalos hatáskörét.
Mindenesetre a bizalmas megbeszélés után a PSD áprilisban kilépett a koalícióból, majd májusban a román szuverenitást állandóan hangsúlyozó AUR-ral karöltve megbuktatta a Bolojan-kormányt. Az ügy alaposan rávilágít a román állam gyengeségére, és politikai képmutatására. További kérdések is felvetődnek, vajon köze lehet-e az ügynek a júliusi magán-repülőgépes luxus úthoz, melyen több PSD-s politikai személyiség, illetve alkotmánybíró, ítélőtábla vezető bírója és a kereskedelmi kamara előkelőségei vettek részt, és hivatalosan amerikai befektetőkkel tárgyaltak. Vajon miről? 
Az ügy kísértetiesen hasonlít az országnak roppant hátrányos Bechtel autópálya-szerződéshez, melyet Adrian Năstase kormányfő kötött meg Románia NATO-csaltakozása előestéjén. Gyakori nézet, hogy ez volt a NATO-tagság ára: az amerikai cég 415 helyett csak 50 kilométer autópályát épített meg 1,3 milliárd euróért.