Eszkaláció a láthatáron?

Nagyot csalódott milliónyi békevágyó ember világszerte a nemrég lezárult évben: az ukrajnai háború nem ért véget, sőt, újabb háború tört ki a Közel-Keleten a Hamász októberi Izrael elleni csapása nyomán.

Fegyvernyugvásra idén is kevés az esély, az eszkaláció tűnik valószínűbbnek mindkét harctéren. Izrael elszánt, a Hamász terroristaszervezet teljes megsemmisítését tervezi, Netanjáhú kormányfő le is szögezte, hogy akár az egész idei év végéig is elhúzódhat a fegyveres hadművelet. Eddig az izraeli erők a vártnál lassabban haladtak, a túszokat nem tudták kiszabadítani és a terroristák harci képességét sem számolták fel, a Hamász továbbra is képes rakétákkal lőni Izraelt. A zsidó állam számára a palesztin terrorizmus felszámolása létfontosságú kérdés, és nemcsak a Hamászra, hanem az annál jóval erősebbnek tartott, libanoni székhelyű Hezbollahra is vonatkozik. Izrael fel is szólította Libanont, hogy számolja fel a Hezbollahot, különben Izrael lesz kénytelen lépni. Libanon aligha tesz bármit is, mivel az ország amúgy is fölöttébb törékeny vallási-felekezeti egyensúlyát borítaná fel, és polgárháborúba taszítaná az országot. Ráadásul nem is lenne képes rá, az Irán támogatta Hezbollah amolyan állam az államban, a libanoni kormánynak kevés a befolyása fölötte, a Hezbollah magánhadserege pedig jóval erősebb, mint a libanoni állami hadsereg. Valószínű tehát, hogy a probléma megoldása Izraelre hárul – amint végez a Hamásszal a Hezbollah lesz a következő célpont, hacsak utóbbi nem indít teljes körű támadást a zsidó állam ellen, amely kénytelen lesz akkor két fronton harcolni. Az októberben elszenvedett, több mint 1200 áldozatot szedő terrorista támadás mély traumát okozott Izraelben, a radikalizálódott társadalom nyomása alatt Netanjáhú kényszerpályán mozog, még ha akarná sem tehetne engedményeket az arab terrorizmusnak. A civil palesztin áldozatok számának növekedése viszont az amúgy is zsigerileg Izrael-ellenes arab világ további radikalizációját eredményezheti. A puskaporos Közel-Keleten aligha van kilátás a békére, eszkalációra viszont annál inkább. 

Ukrajnában sem túl fényesek a kilátások a békére, holott közel két év fegyveres konfliktus alatt sem Ukrajna, sem Oroszország nem volt képes elérni céljait. 2024 elején sem különb a helyzet, nem valószínűsíthető, hogy Ukrajna képes lesz felszabadítani a megszállt területeket, és kizavarni az orosz agresszort az országból, Oroszország pedig aligha lesz képes elfoglalni egész Ukrajnát. Az állóháború inkább a megszálló oroszoknak kedvez, hiszen jelentősebb hadi és főleg emberi tartalékokkal rendelkeznek, miközben az ukránok külső segítségtől függnek, a háborút eldöntő komoly áttörésre azonban kevés az esély, egyik fél sincs annyira erős, hogy döntő győzelmet arasson a másik fölött. Az anyagi támogatás folyósítása akadozik ugyan, de az USA és az EU sem nézhetné ölbe tett kezekkel Ukrajna összeomlását és az oroszok előretörését. Orbán Viktor is stratégiai fontosságúnak nevezte, hogy az oroszok ne jussanak el a magyar határig, hogy közöttük maradjon meg az ütközőállam, s az összes többi kelet-európai ország is hasonlóan vélekedik. Ha Ukrajna elesik, az orosz medve más országokat támadhat meg, Moszkva például nyíltan meg is fenyegette Finnországot, s a német, belga és holland védelmi miniszterek is megkongatták a vészharangokat, háborús felkészülésre figyelmeztetve. Ha az oroszok NATO-tagországot támadnának meg, akkor azt nemcsak pénzzel és fegyverrel kellene megsegíteni, mint Ukrajnát, hanem katonákkal is, az észak-atlanti szövetség kollektív védelmi szerződése értelmében.