Eurokolhoz

Karácsony helyett téli ünnepeket kellene említeni a hivatalos kánon szerint. Vissza a múltba? Vagy inkább a jövőbe? A kommunikációs irányelvek nem valamelyik kelet-európai ország levéltára mélyéből bukkantak fel az 1989 előtti időkből, hanem a brüsszeli Európai Bizottság, pontosabban annak egyenlőségért felelős biztosa, a máltai Helena Dalli és csapata dolgozta ki.

A kommunikációs irányelvek azonban nemcsak a téli ünnepek használatát írja elő a karácsonyi időszak helyett, más területekre is kiterjed. Például a Mária név helyett a jellegzetesen muszlim Malika használatát javasolja, a János és hasonló hagyományos keresztény európai nevek használatát pedig kerülni kellene. Továbbá a „hölgyeim és uraim” megszólítás helyett a „kedves kollégákat” kellene előnyben részesíteni, nehogy már lelki trauma érje a transznemű személyeket. A minap kiszivárogtatott dokumentum célja, hogy mindenki hasonló elismerésben és tiszteletben részesüljön nemtől, származástól, kortól, vallástól, meggyőződéstől, szexuális orientációtól függetlenül, kiemelt figyelemmel az LMBTQ-közösség tagjaira. Az új irányelvek a befogadás erősítését kívánják szolgálni a belső és külső kommunikációban egyaránt, legalábbis hivatalosan.

A brüsszeli balliberális eurokolhoz újabb agyrémét az olasz sajtó szivárogatta ki, és azon nyomban kicsapta a biztosítékot szerte Európában. A közfelháborodás akkora mértéket öltött, hogy Helena Dalli kénytelen volt visszavonni „kommunikációs irányelveit”. Nem véglegesen, csupán csiszolni kell még rajta. A mostani változat annyira szélsőséges, hogy még az évtizedes ideológiai indoktrináción átesett Nyugat-Európának is túl sok. Európa nyugati fele már évekkel ezelőtt annyira befogadóvá vált, hogy „értékrendjébe” minden deviáns magatartásforma belefér. Az azonos neműek „házasságától” és örökbefogadási „jogától” kezdve egészen a 72 féle társadalmi nemig. Ezekre mindig tekintettel kell lenni. A keresztényekre – legyenek vallásosak vagy csak hagyományőrzők – viszont nem, a karácsony említése azért nem ajánlatos, mert ugyebár érzékenynek kell lenni az eltérő vallásúakra.

Elképesztő. Egyszerűen megáll az ész! A nyugat-európai szélsőséges balliberális fősodor azt építi fel, amit Kelet-Európa lerombolt 1989-ben. Keleten a bolsevikok erőszakolták rá a társadalomra, beleértve szóhasználatukra rögeszméiket. Hölgyek és urak helyett csak elvtársakat volt szabad említeni, a Mikulás és karácsony helyét pedig átvette a Télapó és a téli ünnepek. A Nyugat megmenekült a bolsevikoktól, szellemi utódjaik, a libsevikok azonban folytatják munkájukat a politikai korrektség nevébe. Az EU – meggyőződéses keresztény – alapítói (Robert Schumann, Konrad Adenauer, Alcide de Gasperi), akik még templomba mentek imádkozni bölcsességért a fontos politikai tárgyalások előtt, forognak a sírjukban. Lenin és Sztálin viszont alighanem mély elégedettséggel figyelik a nyugati „fejlődést”, életükben álmodni sem merték volna, hogy rögeszméik valaha is ekkora sikert aratnak, sőt, Brüsszel rohamléptekkel „halad” az európai szovjet irányába. Hacsak a józan európai polgárok meg nem állítják az ámokfutást.