Európa pusztulása

A kontinens sorsáért aggódó józan fejű európai polgárok kétségbeesve szemlélik a civilizáció bölcsőjének tartott világrész elképesztően gyors leépülését. A szinte napról napra nyomon követhető pusztulását. Mert minden keresztény templom bezárása, minden polgármesteri szék keresztények általi elvesztése a kultúra, a hagyományok egy-egy újabb védőbástyája feladását jelenti. Ugyanakkor a no go zónák kiterjedése, a mecsetek gyors  szaporodása a nyugati városokban azt jelzi, hogy az ellenség már a civilizációnk fellegvárainak ostromához is készül. Aki nem látja mindezt, az vak, vagy pedig a liberális világszemlélet ötödik hadoszlopának tagja!

Hogy milyen nagy veszélybe került Európa, azt Kertész Imre (1929–2016) irodalmi Nobel-díjas magyar író már egy évtizeddel ezelőtt, még a 2015-ös nagy migránsáradat elindulása előtt világosan megfogalmazta. Íme, egy rövid idézet az író esszéjéből:

„Európa pusztulásának nyomorúságos hétköznapjai. Európa kegyelemért könyörög az iszlámnak, csuklik és vonaglik az alázattól (…) Undorít ez a színjáték; Európát a gyávaság és az erkölcsi debilitás pusztítja el, a védekezésre való képtelensége és a nyilvánvaló erkölcsi kátyú, amelyből Auschwitz óta nem tud kikecmeregni (…)”

Kiket is nevez Kertész Imre gyávának és erkölcsi debiliseknek? Nyilvánvaló, hogy Európa jelenkori vezetőit és azoknak a nyugati államoknak a politikusait, akik minden gát, minden megkötés nélkül utat nyitottak az iszlámhívő bevándorló tömegeknek. Bárki bejöhetett a keresztény kontinensre személyi iratok, orvosi papírok, a befogadó ország törvényeit elfogadó nyilatkozat nélkül. Bármilyen típusú vírushordozók, terroristák, köztörvényes bűnözők is. Az említett vezetők meg alázattal hajlongtak a beáradó tömeg előtt, a buszpályaudvarokon, az állomásokon fúvószenekarok, ujjongó tömegek kenyérrel-kaláccsal fogadták a beáradókat. Akik eleve nem akarták betartani az ország törvényeit, nem tanulták a nyelvet, most sem dolgoznak. Az egész kontinensen ugrásszerűen megnőtt a bűnözés és a terrorcselekmények száma. A világhálón most is kering egy összeállítás az európai nagyvárosokban elharapódzott erőszakhullámról. Félelmetes! A lakosság morgolódik, egy-egy bűntett után még az utcára is vonul tiltakozni, de tenni semmit sem tesz a megállítására. Vágómarhaként vonulnak a pusztulásba. Mint a nyáj, amely hűen követi a kolompot viselő vezérkost.

És a kontinenst vezető vezérkosaink leszegik fejüket, s megszállottan haladnak a nyáj élén a szakadék felé. Elfelejtik, hogy ott viszont már nincs megállás, mert a hátulról jövő tömeg a vezérkost is a szakadékba, a pusztulásba taszítja. De mit ér már az, ha utána az egész nyáj elpusztul?