Európába a szomszédok segítségével

Nincs többé moldáv nyelv, román győzelemmel végződött a három évtizede tartó Pruton túli nyelvháború. A kisinyovi parlament elfogadta a nyelvtörvényt, amely immár románként határozza meg a Moldovai Köztársaság hivatalos nyelvét, és Maia Sandu államelnök aláírása után a törvény érvénybe is lépett.A lépés több, mint jelkép, gyökeres geopolitikai fordulatot jelent – Moldova immár nyugatra tart, román és ukrán szomszédjai nyomdokain halad, hosszú távú célja a nyugati integráció. Románia és a román nyelv szimbolikus összekötő elem, Ukrajna hősiessége pedig biztonsági garancia. A fordulat lassan zajlott, elemei azonban már korábban is jelentkeztek. Jóllehet a többnyire oroszajkú Transznisztria 1992-es de facto elszakadása óta a román nyelvűek aránya 80% fölötti, s folyamatosan növekszik. Maia Sandu megválasztásáig az országban sosem volt egyértelmű román- és Európa-párti politikai többség. Oroszpárti viszont annál inkább, Vladimir Voronin (2001–2009) és Igor Dodon (2016–2020) elnökök nyíltan a Moszkvához való közeledés politikáját folytatták, a többiek pedig inkább amolyan kiegyensúlyozott semlegességre törekedtek. Maia Sandu az első, aki egyértelműen Európába vinné országát, s ehhez – 2021 óta először – többségre alapuló politikai akarat is van a moldovai parlamentben!32 év függetlenség után Moldovában is egyre halványul a Szovjetunió emléke, a 40 év alattiaknak pedig semmilyen tapasztalatuk sincs róla. A többi volt szovjet köztársasághoz fűződő személyi kapcsolatok gyengültek, miközben a Romániához és Európához fűződő kapcsolatok jelentősen megerősödtek. Három évtized alatt például egyre kevesebb moldovai fiatal ment oroszországi egyetemekre tanulni, Romániába vagy Nyugatra viszont egyre többen, köztük a szolid amerikai tanulmányokkal rendelkező Maia Sandu és kormányának jó néhány tagja is. A moszkvai pártiskolákban kiképzett párttitkárok helyét egyre inkább átveszik a romániai vagy nyugati egyetemeken képzett szakemberek. A határok átjárhatóságával a moldovaiak rendszeresen megfordulnak Romániában, ami például a szovjet időkben elképzelhetetlen volt! Sőt tömegesen vették fel a román állampolgárságot, amellyel nemcsak Romániát, hanem Európát is megismerhették, sokan nyugatra vándoroltak jobb megélhetésért. Míg a Szovjetunió összeomlása utáni első években a szegény moldovaiak Oroszországban vendégmunkáskodtak, manapság már az EU-ba mennek. A szomszédos Ukrajnában hasonló folyamat zajlott, ott is tömegesen vették fel a román, magyar vagy lengyel állampolgárságot, és milliós számban csatlakoztak egyéni szinten az EU-hoz már a háború előtt is. A tavalyi orosz agresszió több, mint tízmilliósra turbózta fel az Európába tartó ukrajnaiak számát.Az Oroszországtól való eltávolodás és az európai integráció azonban nemcsak egyéni, személyes szinten zajlik, hanem gazdaságilag is. Moszkva már bő egy évtizede drasztikusan korlátozza a moldovai bor, gyümölcs és mezőgazdasági termékek orosz piacra való hozzáférhetőségét. Az eredetileg politikai büntető-intézkedés azonban bumerángként sült el Moszkva számára: a teljes gazdasági összeomlás elkerülése végett Moldova kénytelen volt új piacokra exportálni, mindenekelőtt az EU-ba. Nálunk is kb. egy évtizede jelentek meg például a korábban szinte ismeretlen moldovai borok, gyümölcsök, étolajok stb. A „Szovjetunió borpincéje”, ahogy egykor nevezték némi túlzással, az EU borpincéjévé vált, a Moldovai Köztársaság ugyanis Európa negyedik legnagyobb bortermelője Franciaország, Olaszország és Spanyolország után! Nemcsak a moldovai export irányul Európába, hanem az import nagy része is innen érkezik. Néhány éve megépült a Románia és Moldova közötti gázvezeték is, az mentette meg utóbbit ezen a télen, miután Oroszország elzárta a gázcsapot. Az ország e téren sem függ többé Moszkva jóakaratától, még ha a lakossági fűtésszámla háromszor nagyobb is a szegényebb Moldovában, mint például a jóval tehetősebb Romániában. Szöges ellentétben a Nyugattal vagy újabban Kínával, Oroszország képtelen magához vonzani, előnyössé tenni a kétoldalú kapcsolatokat, Oroszország csak büntetőintézkedésekre képes, melyekkel éppen a Nyugat karjaiba taszítja egykori partnereit, Moldovát ugyanúgy, mint Ukrajnát. Moszkvában ismeretlen a mézesmadzag, csak az ostort használják, s még csodálkoznak, hogy elfordulnak tőle emiatt.Maia Sandu és nyugat-orientált csapatának bátorságát felturbózta Ukrajna hősi ellenállása és az oroszok puccskísérlete. Utóbbit Kijev és Kisinyov közösen hárítja/hárította el, közös érdekről lévén szó. Sandu nyilván nem fogadtat el puccsal felállítandó illegális bábkormányt, Zelenszkij pedig egy ellenséges, Moszkva-barát hatalmat a hátában, mely révén az oroszok akár második frontot is nyithatnak ellene. Földrajzi helyzetéből kifolyólag Kisinyovban tisztában vannak azzal, hogy amíg Ukrajna ellenáll, Moldovát nem fenyegeti orosz agresszió, viszont ha előbbi összeomlik, akkor Moldova is az orosz medve martalékává válhat. Oroszországnak nincsenek katonai opciói Moldova ellen. Légi deszanttal aligha foglalhatják el Kisinyovot, a moldovaiak ugyanis aknásították a repülőtereket, s az ukrán légvédelem sem nézné tétlenül a területe fölött áthaladó nagyméretű orosz légi hadműveletet. A korábban hangosan oroszbarát Transznisztria is tisztában van ezzel, Tiraspol befogta a száját, és csendben lapul, orosz katonai segítségre nem számíthat. Jóllehet a szakadárok 7-8000-es hadserege nagyobb, mint Moldova kb. 6000-es hadereje, és jobban felszerelt, orosz segítség nélkül azonban nem mernek Kisinyov ellen indulni. Ha megpróbálnák, Ukrajna örömmel sietne Sandu segítségére, ami a szakadár „köztársaság” végét jelentené. Ennek a rémképe szinte minden orosz propagandaplatformon elhangzott már.Moldova számára Ukrajna olyan védőernyő, mint a NATO a kelet-európai országok számára. Annak árnyékában Kisinyov bátran építheti tovább európai kapcsolatait, politikai, gazdasági, energetikai, kulturális és emberi téren egyaránt, Románia nyilván segítséget nyújt ehhez. A minapi jelképes kisinyovi nyelvi fordulatot Bukarest nagyra értékeli.