Ez a véleményem

Ha a magyar miniszterelnököt dicsérni kell, én nem megyek a szomszédba. Igen, a magyar politikatörténet statisztikája szerint Orbán Viktor nemzetünk eddig legsikeresebb miniszterelnöke, ez nem lehet vita tárgya. Eddig öt választást nyert meg, elég fölényesen, ilyen még nem volt mióta 1867-ben megválasztották gr. Andrássy Gyulát, aki a Monarchia első magyar miniszterelnöke volt. ( A 48-as minisztereket nem számítom ide.)

Két eset van: vagy Orbán ténylegesen jól végzi a munkáját, vagy a választásra jogosult magyar polgárok agyalágyultak. Persze ha valaki jó, az nem jelenti azt, hogy tökéletes, a politikában ez utóbbi szinte ismeretlen, hiszen zsenik is követtek el óriási hibákat, és bár nagy volt a népszerűségük, sokan elátkozták őket. Csak néhány példa: Bismarck, Kennedy, W. Churchil vagy de Gaulle sikeresek, de sok hibával tarsolyukban.

Orbán Viktor személye erősen vitatott, itthon is, Európában is. Gondolom, a történelem majd eldönti, hogy a mérleg melyik oldalra húz, de egyelőre az Ő története még nem fejeződött be, és remélem, a történelem majd Őt igazolja.

E sorok azért születtek, mert végighallgattam a múlt szombati székelyföldi beszédét, és most olvasom a nyugati média hozzászólásait. Nem kell csodálkozni, hogy mint eddig, a balliberális média erősen bírálja Orbán minden ténykedését és kijelentését, így a székelyeknél elmondott beszédét is, a konzervatív oldal ezzel szemben dicséri azt a politikust, aki talán egyedül Európában rátapint a keserű valóságra, és erősen bírálja Brüsszel jelenlegi politikáját.

Mint konzervatív publicista, már évek óta írok a nyugati-keresztény civilizációt érő veszélyekről, az Unió helytelen politikai irányvonaláról, a háború igazságtalanságairól és lehetőségeinkről, amelyekkel a problémákat kezelhetnénk. Ilyen értelemben a magyar miniszterelnök álláspontját általában helyeslem, de nem vagyok elfogult, és a hibás lépéseket nem tudom elhallgatni.

A Tusványos utáni nyugati média megjegyzései közül csak egyet emelnék ki, amely – sajnos – valóban elgondolkoztató. Egy helyen ezt olvasom: „Orbán illúziópolitikája, iránya, most Kelet-Európában is elszigeteli őt.” Valóban, ebben van valami igazság. A miniszterelnök Tusványos előtt a román miniszterelnökkel is tárgyalt, és ez jó jelnek látszott. A beszéd folyamán viszont olyan kijelentések hangzottak el, amelyek nekem sem tetszettek. Ha egy szomszédos országba látogatok, és a kisebbségben élő saját nemzetemhez intézek beszédet, nem szabad elfelejtenem, hogy mégsem otthon vagyok. Tisztelnem kell a vendéglátót, még akkor is, ha előzőleg furcsa módon igyekeztek „kioktatni”, mit mondhatok és mit nem, magukra vessenek, de nem hagyom magam provokálni. Saját házában nem illik kigúnyolni a házigazdát, még akkor sem, ha nem ízlik az ebéd... Ennyi a beszédről. És most a lényeg. Száz év után, mikor a világ, az egész emberi civilizáció került életveszélybe, amikor európai, keresztény létünk jövője teljesen bizonytalan, akkor felejtsük el, legalább egy rövid időre Trianont, mert ez ma már senkinek nem téma. Ha távol-keleti, és afrikai államokat látogatunk meg, és keressük velük a jó kapcsolatot, akkor maradjon erőnk és időnk arra is, hogy közvetlen szomszédjaink, sajnos nem túl nagy barátságából is megőrizzünk valamit. 2023 júliusa után jó volna gyakrabban Prága, Pozsony és Bukarest felé tekinteni, őszinte jóindulattal. 

Ha ez nem sikerül, akkor eszünkbe juthat a régi vicc a négy evangélistáról, amely új változatban így hangzik majd: A visegrádi négyek ketten vannak – Magyarország!