Február huszonnegyedike, a szökőnap

Mint tudják, a 2020-as esztendő szökőév, azaz február egy nappal hosszabb a szokásosnál: 29 napos, ami négyévenként fordul elő.

Azt talán kevesebben tudják, vagy elfelejtették, hogy a „szökőnap”, vagyis a februári plusz nap nem 29., hanem 24. Nem logikus, de így van.

Amúgy az alapszabály: a 4-gyel osztható évek szökőévek, az elmúlt időszakból például 1996, 2000, 2004, 2008, 2012, 2016, és lesz a következő 2024. Ez egyszerű volna, ha nem lenne ennél bonyolultabb, mert a századfordulók évei közül a százzal (4-gyel maradék nélkül) oszthatók (pl. 2100) csak akkor szökőévek, ha oszthatók 400-zal is.

Hol ebben a logika?

Annak idején, több milliárd (földi) éve a Naprendszer, kialakulásakor, sajnálatos módon, nem vette figyelembe a földi emberiség jóval később kialakított naptárát, meglehetős káoszt teremtve.

Julius Caesar (nevéből ered a császár szó) uralkodása idején, Róma alapítása után 709-ben (Kr. e. 45-ben) elhatározta, hogy sövényt vág a dzsulgelben, és naptárat kreáltatott (egyiptomi mintára, de azt nem pontosan utánozva), hogy a jónép tudja, hol is állunk.

Nagyszerű vívmány volt, de kissé pontatlan, ami jó másfélezer év múltán – közben a tudomány is fejlődött valamicskét – bebizonyosodott: a Julián-naptár már tíz nappal lemaradt a valóság mögött. XIII. Gergely pápa  (a maga köré vonzott tudós elmékkel) 1582-ben megalkotta a ma is használatos ún. Gergely-naptárt, amely a hiányzó tíz napot egyszerűen kiiktatta a történelemből úgy, hogy október 4. (csütörtök) után 15-ét (pénteket) írtak, s a „bakik” kiküszöbölésére bevezette a szökőéveket, úgy, hogy az amúgy is rövid februárhoz még egy napot toldott. (A Gergely-naptárban egyébként négyszáz évre 97 szökőév jut.)

Ezzel a kalendáriummal manapság is jól elvagyunk, bár számos nemzet csak évek, évtizedek, sőt századok után alkalmazta. Sőt: a keresztény ortodoxia egyes országokban ma is a Julián- – erősen lemaradt – naptár szerint tartja bizonyos vallási ünnepeit, a karácsonyt, húsvétot, pünkösdöt, holott a polgári időt az jelenlegi időszámítás szerint számolja.)

De miért nem február 29. a szökőnap, amikor ezt adták hozzá pluszban a hónaphoz?

Mert a császár, ravasz lévén, azt hitte, hogy kis csellel becsaphatja az isteneket: Caesar rendelete szerint február 23-át megkettőzték, a 24. tehát elrejtett szökőnap. Mintha nem is volna.

Eljön majd az idő, amikor a jelenlegi naptár és a csillagászati év közötti minimális különbség (kb. 3000 évente) egy napra dagad. Akkor majd az emberiség intézkedik.

Addig azonban egyértelmű: a szökőnap február 24.

Amúgy Mátyás napja, Mátyás pedig, a néphit szerint, megtöri a jeget, ha nem talál, s ha nem talál, csinál. Manapság, a globális felmelegedés korában alighanem lemaradt egy-két brosúrával. Jeget aligha talál, de abban se lehetünk biztosak, hogy ha nem, hát csinál. Elvégre a XXI. században élünk.