Ma délelőtt a földgázszolgáltatónak a szakembere telefonon hívott: jön a lakásomon elvégezni a földgázzal működő berendezések és a vezetékek szokásos, kétéves ellenőrzését. Mivel délelőtt nem tudtam otthon lenni, megegyeztünk, hogy 17 órakor felkeres. Én haza is értem akkorára, ő viszont nem volt ott, ezért újra felhívtam. Öt perc múlva jön – válaszolta –, mert éppen a második szomszédnál ellenőrzi a rendszert. Az 5 percből 45 lett, és el nem tudtam képzelni, mivel töltötte a szomszédnál az időt, hiszen az eddigi szokás szerint, egy hölgy társaságában érkezett a szaki. Miközben ő egy műszerrel ellenőrizte a földgázzal működő berendezéseken az esetleges gázszivárgást, addig a hölgy két példányban kitöltötte a formanyomtatványt. Azokat velem is aláíratta, majd kiállította a szolgáltatásnak az ellenértékét igazoló számlát. Utána kellemesen beszélgetve, megittunk egy-egy pohár üdítőt, majd jó hangulatban távoztak. Ez közel két évtizedig így működött, most azonban kiderült: a gázszolgáltató vállalat fejlesztéseket hajtott végre, ezért a szaki egyedül érkezett egy táblagépnek tűnő műszerrel, illetve egy hordozható számlázógéppel.
A gázzal működő berendezések ellenőrzése ezúttal sem vett igénybe öt percnél több időt, csakhogy a műszaki fejlesztés gyümölcsei, az új műszerek nem akartak engedelmeskedni. Mert a táblagépbe történt betáplálás nyomán beindult számlázógép megállíthatatlanul kezdte okádni a 10 centi széles, 70-80 centi hosszú, milliónyi számmal teleírt kimutatásokat, amelyek némelyikét a szaki összehajtotta és eltette, másokat viszont összegyűrt, a szemétkukának szánva. Ugyanakkor a táblagép is megmakacsolta magát: egyszerűen leállt. Ilyenkor a szaki betelefonált a központba, korrekciót kérni. Végül is, mintegy 50 percnyi folyamatos kimutatás-gyártás, újratelefonálás, maréknyi összehajtott és eltett, ugyanannyi összegyűrt kimutatás megszületése után kinyomtatta a kiegyenlítendő számlát is. Kérdésemre, hogy a munkája során naponta hányszor kell papírtekercset cserélnie a számlázógépben, elmondta: egy tekercs nagyjából két háznál elvégzendő ellenőrzés, illetve a vele járó kimutatás-gyártás és szemétkosár-töltés kielégítésére elég. Ezzel azonban még nem ér véget a munkája, ugyanis az összehajtott kimutatásokat le kell adnia a cég irattárában.
Egy dolgot ő sem, de én sem értek: ha már ilyen komoly fejlesztést hajtottak végre, akkor a táblagépbe táplált adatok miért nem gyűlnek össze a cég számítógépes adatbázisában?
Szerintem azonban ilyen apróságnak nincs jelentősége, legfontosabb, hogy a jelentős összeget igénylő fejlesztés áldásait mindenki, azaz a korszerű ellenőrzéshez szükséges műszerek gyártója, a forgalmazója, az ellenőrzést végző, az információs központ, az irattáros, a papírszalag forgalmazó és talán még a fogyasztó, vagyis mi is élvezhessük.
Hozzászólások