Félelemlista

Mitől félünk? 

Attól, azoktól a dolgoktól, történésektől félünk-e a legjobban, amit a politikusok hisznek, vagy állítanak, vagy mások a félelmeink nekünk, egyszerű embereknek?

Egy még tintaszagú felmérés szerint a hazai átlagpolgár nem a miatt aggódik, hogy melyik párt nyeri meg jövőre a helyhatósági és parlamenti választásokat, ki lesz két év múlva az új államelnök, a királyság visszaállításától sem fél, mint néhány szűklátókörű kormánypárti hályogkovács-politikus, sőt, tiszteli a 90. születésnapját most ünneplő agg, 1947-ben elzavart uralkodóját, a második világháborúban szerepet játszott utolsónak életben maradt államfőt.

A gazdasági világválság sincs a félelemlistán, pedig éppen lehetne, a világvége se, amit egy amerikai jós e hónapra jelzett előre, sőt, még az sem szerepel rajta, hogy az infláció ellenére jövőre sem fognak nőni a fizetések, a szegény ember vízzel főz, azzal a legújabb ígérettel is megelégszik, hogy jövőre nem csökkentik még tovább a fizetéseket és nyugdíjakat.

Senki sem nyilatkozta továbbá a megkérdezettek közül, hogy az elmúlt hónapokban és hetekben alakult új pártoktól fél, képviseljék azok a szőkéket, barnákat, magyarokat, vagy népieseket, ilyesmi miatt legfeljebb csak a saját politikai karrierjüket építő vezető elit csekély kisebbsége aggódik.

A felmérés szerint a hazai átlagember félelme sokkal hétköznapibb és emberibb.

Amiatt aggódik elsősorban, nehogy elveszítse valamelyik családtagját, közelijét, a beállható betegségek miatt fél, s az okozza a legnehezebb álmokat, hogy nem tudja majd kifizetni növekvő költségeit.

A félelemlista második helyén a hétköznapi ember számára munkahelyével, szakmai lehetőségeivel kapcsolatos aggodalmak szerepelnek.

Harmadik helyen a pénzhiány áll.

Földrengéstől, természeti katasztrófáktól sem fél nagyon a lakosság többsége, legfeljebb csak Vrancea és Moldva körzetében.

Amint a fentiek is mutatják, mások a politikusok és mások a közemberek félelmei.

Ha érettebb, fejlettebb lenne társadalmunk, a félelemlistára bizonyára felkerült volna a hűbelebalázs kormányzás, az előrelátó és talpraesett államférfiak hiánya, az egész állami és politikai életünket megmérgező korrupciós pestis uralma, s az is, hogy ha román útlevéllel utazunk külföldre, továbbra sem fognak minket tárt karokkal fogadni.