Figyelmeztetés

Washington már tavaly novemberben figyelmeztette Kijevet és a NATO európai partnereit, hogy Oroszország katonai agresszióra készül Ukrajna ellen. Az ügyről az egyik befolyásos amerikai újság közölt nagyméretű cikket, mely szerint titkosszolgálati információk és műholdas felvételek alapján Washingtonban tavaly októberben arra a következtetésre jutottak, hogy a közeledő télen Putyin Ukrajna katonai lerohanására készül. Erről november elején tájékoztatták a NATO európai tagországainak vezetőit, illetve Zelenszkij ukrán elnököt.

Az európaiak azonban meglehetősen szkeptikusan fogadták az amerikaiak információit, Franciaország és Németország például nem vette komolyan, amerikai blöffnek tekintették. A többiek inkább kisebb méretű hadi műveletre gondoltak, melynek révén Moszkva újabb darabokat harapna le Ukrajnából, mint ahogy tette a Donbász és a Krím esetén 2014-ben. Csupán a balti országok és az USA legszorosabb európai szövetségese, Nagy-Britannia fogadta el egy az egyben az amerikaiak figyelmeztetését, miszerint Putyin a független ukrán államiság felszámolására készül. Az amerikai újság szerint Zelenszkij elnök és az ukrán felső vezetés szintén szkeptikusan fogadta a figyelmeztetést, ők sem számítottak nagyméretű orosz támadásra. Volodimir Zelenszkij és Dmitro Kuleba külügyminiszter úgy reagáltak a cikkre, hogy ők bizony már akkor véresen komolyan vették az orosz fenyegetést, nyilvánosan azonban azért utasították el az orosz támadás lehetőségét, mert különben pánik tört volna ki Ukrajnában, ami drasztikusan csökkentette volna az ország védelmi és gazdasági kapacitását és az oroszok malmára hajtotta volna a vizet.

Mindez még Putyin hírhedt december 18-i ultimátuma előtt történt, amikor az orosz elnök ellentmondást nem tűrő hangon azt követelte az USA-tól, hogy utasítsa el örökre Ukrajna potenciális NATO-tagságát, vonja vissza katonai garanciáját a NATO-taggá vált, kelet-európai egykori szocialista tagországoktól, illetve vonja vissza atomfegyvereit Nyugat-Európából, „természetesen” az érintett európai országok megkérdezése nélkül, fejük fölött kötendő amerikai–orosz alku révén. Mondani sem kell, hogy a januári kétoldalú tárgyalásokon az amerikaiak elutasították Putyin maximális követeléseit, hiszen még a szovjetek sem követelték a hidegháború idején, hogy az USA vonja vissza atomfegyvereit Nyugat-Európából.

Az amerikaiak információi helytállónak bizonyultak, a február 24-én kezdődött orosz támadás pontosan úgy zajlott, ahogy az USA jelezte Kijevnek és NATO-béli szövetségeseinek tavaly novemberben. Az oroszok három oldalról támadtak: délről, a 2014 óta megszállt Krím-félszigetről Ukrajna tengerparti kijáratának elfoglalását célozva, keletről, a Donbász és a Dnyeper folyóig terjedő országrész elfoglalását, illetve északról, a Belaruszban állomásozó erőkkel célozták Kijev elfoglalását, az ukrán vezetés elűzését és egy bábkormány felállítását. Mindezt, vagyis Kijev, valamint az orosz nyelvű dél- és kelet-Ukrajna teljes megszállását néhány nap, maximum néhány hét alatt kellett volna elérni, majd ezután a Dnyeper folyónál egyesülő három orosz haderő folytatta volna offenzíváját a folyótól nyugatra lévő, immár többségben ukrán nyelvű területek irányába. Az amerikaiak információi szerint nyugaton az orosz offenzíva az 1939-es szovjet határnál ért volna véget, vagyis megállt volna közép-Ukrajna elfoglalásával, és nem terjedt volna tovább Nyugat-Ukrajnára. Arra a Nyugat-Ukrajnára, amely sosem volt a cári Oroszország része, évszázadokon keresztül a Habsburg Monarchia, Magyarország, Moldva/Románia, illetve Lengyelország része volt, s amelyet Sztálin hódított meg fegyverrel a második világháborúban. Nyugat-Ukrajna megemészthetetlen falatnak bizonyult a hatalmas Szovjetuniónak is, Putyin szerint annak lakossága csontvelőig oroszellenes „náci”, Moszkva nem hiába kínálja fel következetesen Budapestnek, Bukarestnek és Varsónak, hogy vegyék vissza egykori területeiket, Kárpátalját (Magyarországnak), észak-Bukovinát (Romániának), illetve Wolhíniát és különösképpen az ukrán nemzeti öntudat erődjét, Galíciát (Lengyelországnak).

A hadi események azonban egyértelműen arra utalnak, hogy Kijev komolyan vette az amerikaiak figyelmeztetését, és alaposan felkészült a védelemre. Kijev nem esett el, keleten, Harkivnál ellenálltak az orosz offenzívának, s délen a tengermellék stratégiai fontosságú központját, Odesszát meg sem közelítették az orosz szárazföldi alakulatok.