Földrengés

Több mint ezer emberi áldozatott szedett a 7,8-as erősségű földrengés, amely hétfőn hajnalban rázta meg Törökország dél-keleti és Szíria északi részét. Mivel rengetegen ragadtak a romok alatt, a halottak száma valószínűleg még növekedni fog, akár jelentősen is. A katasztrófa ugyanis azokban az órákban történt, amikor az emberek még aludtak, ráadásul azóta több mint 40 utórengést észleltek, köztük néhány órával az első után még egy nagyon erőset, 7,7-est. A sérültek száma jelentős, s alighanem emelkedik, a kezdeti becslések szerint több, mint háromezer épület omlott össze kártyavárként, és még további utórengések sem zárhatók ki. Törökország nemzetközi segítséget kért a mentéshez. Az európai uniós mentőcsapatok már hétfőn reggel elindultak a térségbe, de Oroszország, Izrael, sőt, még és az ezer sebből vérző Ukrajna is segítséget ajánlott fel a törököknek.

Túl a humanitárius megfontolásokon, a nagyméretű segítség-ajánlatok Törökország jelentősen felértékelődött geopolitikai súlyát is jelzik. Mindenekelőtt a közel egy éve zajló ukrajnai orosz agresszió lényegesen megváltoztatta a világpolitikai viszonyokat, melyben Törökország – és Erdogan elnök – szerepe előtérbe került.

Teljesen külön-utas politikájával Törökország mindenhonnan a lehető legnagyobb gazdasági és politikai hasznot húzza. Semmilyen szankciót sem vezetett be Oroszország ellen, a gazdasági kapcsolatok jelentősen növekedtek, úgy, hogy közben Törökország Ukrajna egyik legjelentősebb fegyverszállítója, a török fegyverek – különösképpen a Bayraktar drónok – létfontosságúnak bizonyultak, komoly veszteséget okoztak és okoznak továbbra is a megszálló oroszoknak, döntő szerepük volt az orosz offenzívák lelassításában. Ukrajnát nemcsak kész drónokkal látja el – kemény valutáért, nem ajándékba, ahogy az USA és az EU teszi – hanem egy dróngyárat is épít Ukrajnába.

Mindezek ellenére tavaly nyáron az EU-ból kitiltott orosz turisták megrohamozták a török tengerparti strandokat, ami jelentősen fellendítette utóbbiak idegenforgalmi bevételeit, sőt, lehetővé tették, hogy törökországi repülőterekről, török gépekkel az oroszok tovább utazhassanak az EU-ba, kijátszva ezzel az EU és Oroszország közötti közvetlen légjáratok felfüggesztését, amit Brüsszelben megalázásnak tekintik. A törökök azonban az EU és az oroszok orra alá egyszerre törtek borsot: a szállodákban, panziókban szétosztott röplapokkal köszönték meg az orosz turistáknak, hogy Törökországban elköltött pénzük egy részéből az ukránok oroszellenes háborúját finanszírozzák.

Törökország azonban – egyelőre óvatos – geopolitikai kezdeményezést indított az orosz befolyás kiszorítására a Kaukázus térségéből, sőt, a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságokból is. A Kaukázus hagyományosan az orosz–török versengés kiemelkedő helyszíne volt a Balkán mellett, a tizenkilencedik században azonban az oroszok megnyerték a játszmát, és kiűzték az oszmánokat onnan, a térség azóta kizárólagos orosz érdekszférának számított. Erdogan ezt próbálja visszafordítani, s igyekszik kizavarni az oroszokat, meglovagolva utóbbiak szorult helyzetét és ukrajnai problémáit. A közép-ázsiai országokat pedig az iszlám vallás és a türk rokonság kártyájával hergeli Moszkva ellen. Az Ukrajna elleni bevetésre szánt orosz hadihajók előtt viszont lezárta a tengerszorosokat, nem engedte be a Fekete-tengerbe, vissza kellett fordulniuk több ezer kilométeres kitérő után Oroszország távoli kikötőibe. Arról nem is beszélve, hogy Ukrajna orosz lerohanása óta Erdogan sportot űz Putyin személyes megalázásából, jóformán egyetlen alkalmat sem hagyott ki, a Kreml ura pedig szemrebbenés nélkül le kellett azt nyelje. Erdogan ugyanis a legjelentősebb közvetítő Oroszország és Ukrajna között, a gabonaexport is rajtuk múlik.

Az oszmán szultánok nagyságára vágyó Erdogan azonban más téren is keményen játszott, az USA-nak is beszólt néhányszor, engedményeket csikarva ki Biden elnöktől. Washington ismét hajlandó korszerű amerikai harci repülőgépeket adni Törökországnak, miután az oroszoktól vásárolt rakéták miatt megtiltotta ezt néhány évvel ezelőtt. Akárcsak Brüsszelben és Moszkvában, Washingtonban is nagyokat nyeltek, de a tágabb geopolitikai helyzetre való tekintettel kénytelenek voltak elfogadni a törökök szabta feltételeket. Többek között abból a megfontolásból, hogy ezáltal megpuhítják Erdogant Svédország és Finnország NATO-csatlakozása ügyében. A török elnök azonban csak utóbbit fogadja el, Svédország csatlakozását továbbra is ellenzi, amíg Stockholm maradéktalanul végre nem hajtja Törökország követelményeit. A skandináv ország ugyanis boldog-boldogtalant befogad „menekültként”, többek között olyan kurdokat, akiket a törökök terroristának tekintenek.

Évszázadok távlatából a tavalyi volt a legjobb év a török geopolitikai ambíciók szempontjából, Törökország az oroszok ukrajnai agressziójának nagy nyertesévé vált, még Kínát is megelőzve! A látványos külpolitikai sikerek ellenére a hétfői földrengés nyomán Erdogan belföldi megítélése kártyavárként omolhat össze.