Fordulópont?!

Ukrajna nagy csapást mért a megszálló oroszokra, a szeptemberi offenzíva során áttörte az orosz védelmi vonalat és jelentős haladást ért el Harkiv környékén. Pontosabban attól keletre, ahol mintegy 50 kilométert nyomult előre, s több, mint 40 települést szabadított fel az orosz megszállás alól.

Ez az első alkalom, hogy az ukrán hadsereg támadásba lendült, eddig csak védekezett. Az oroszok már március végén lemondtak Kijev meghódításáról, s kivonták csapataikat, de azt még önszántukból tették. Most viszont az ukránok kényszerítették őket visszavonulásra, amely gyakran nem is annyira szervezett visszavonulás, hanem pánikszerű egyéni menekülés – csapot-papot hátrahagynak, csupán bőrűket mentik. Szeptemberi offenzívájuk során az ukránok jelentős hadizsákmányt szereztek, méghozzá a legkorszerűbb orosz fegyverekből. Olyannyira, hogy pillanatnyilag Oroszország – akarata ellenére – az ukrán hadsereg második legjelentősebb fegyverszállítójává vált, az USA után!

Fordulópont a háború kimenetelében? A háború sorsa korántsem dőlt még el, az ukránok csupán csatát nyertek. A látványos ukrán szakasz-siker tovább rontja az amúgy is megtépázott tekintélyű orosz hadsereg morálját, presztízsét és harci képességét. Fél év háború után a mai Oroszország tökéletesen megfelel Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár hetvenes évek végén tett megállapításának: atomfegyverekkel felszerelt Burkina Faso.

Az orosz hadsereg ugyanis a szerződéses (azaz profi) katonáit vetette be, magáncsapatok (Wagner-egységek), zsoldosok és csecsen különleges alakulatok mellet, s aránylag kevés sorkatonát. Vagyis a hadsereg krémjét, legjobb, legképzettebb hadi egységeit, s legkorszerűbb fegyverzetét, az atomfegyvereken kívül. Mégis látványos kudarcot szenvedtek szeptember elején. Húsz év korszerűsítés után az úgymond modern orosz fegyverek és harci eszközök igen elavultnak számítanak az ukránok amerikai, brit és török fegyvereihez képest. A 15 amerikai gyártmányú HIMARS-rakéta valósággal megtizedeli az oroszokat, holott azok távolról sem a legkorszerűbb amerikai fegyverek. Még a kilencvenes évek elején fejlesztették ki, az akkori technológiai szintet képviselik, s az ukrán légerő hiányát pótolják, noha annál jóval kisebb mértékben, hatótávolságúk olyan 70-80 kilométerre korlátozódik. Ennek nyomán az egykor hatalmas, büszke és magabiztos orosz hadsereg és hadipar arra a megaláztatásra kényszerült, hogy az alacsonyabb ligákba tartozó Irántól és Észak-Koreától vásároljon korszerű(bb) fegyvereket, mindenekelőtt drónokat.

Az orosz leszereplés azonban nemcsak a fegyverek terén, hanem a hadi irányítás szintjén is nyilvánvaló. Az orosz hadseregben még mindig a második világháborús doktrína érvényesül, valószínűleg ezt oktatják a katonai akadémiákon: nagyméretű saját csapatösszevonás, erős és hosszantartó, de nem túl precíz tüzérségi támadás az ellenség frontvonalára, majd az ellenség nagy egységeinek körbekerítése. Ez ugyan nagyszerűen működött Sztálingrádnál 1942 őszén, mára viszont kevésbé: az ukránok ugyanis kerülték a nyílt konfrontációt, nem vonták össze, hanem szétszórták hadi egységeiket, melyek inkább az oroszok oldal-szárnyát és hátoldalát, mindenekelőtt az utánpótlási vonalakat vették célba, kevesebb, de annál precízebb lövéssel. Amerikai kiképzés és szaktanácsadás nyomán az ukránok kerülték a nagyméretű nyílt csatákat, inkább a front mögött lévő orosz irányító-központokat, fegyver és lőszerraktárakat, kommunikációs vonalakat és szállítási útvonalakat támadták, jelentős kárt okozván ezzel az oroszoknak, július elejére szinte teljes mértékben leállították az addig is lassú orosz offenzívát. Nagyobb csapatkoncentrációt csak a nyár végén hajtottak végre, ami meg is látszott a szeptemberi offenzíván. Minden valószínűség szerint az ukránok lelassítják a Harkiv körüli offenzívát, újabb területek felszabadítása helyett a frissen visszaszerzett vidék biztosítását, megerősítését, s a saját utánpótlás-vonalak kiépítését tekintik prioritásnak. Majd színre lépnek a HIMARS- rakéták: a Dombász nagy része.

Az oroszok viszont nem képesek hasonló precíz, aránylag kevés, de sok kárt okozó csapásra, továbbra is a nagyméretű tüzérséghez folyamodnak, amely rengeteg pusztítást okoz a civil infrastruktúrában, pokollá teszi a lakosság életét, de kevesebb kárt okoz az ukrán hadseregnek. Vagyis „lőnek, mint az oroszok”!