Forró

Európai méretű botránnyá terebélyesedik a romák franciaországi kitoloncolásának ügye. Múlt héten az Európai Parlament balliberális szárnya, néhány nappal ezelőtt pedig az Európai Bizottság esett vehemensen Párizs torkának, a luxemburgi Viviane Reding emberjogi biztos révén.Mivel eddig az uniós intézmények álltak vigyázzállásban a nagy tagállamok előtt, a nagyságára oly érzékeny Franciaország nem tűrhette el a brüsszeli eurokraták szemtelenségét, s hasonló kemény hangon mondott oda az EU-nak. Ami nem sikerült a külpolitikának, sem az agrárpolitikának, sem az alkotmányosságnak, de még a gazdasági válságnak sem, az sikerült a vándor cigányoknak: egymás ellen fordítani az EU-t annak egyik legnagyobb, legbefolyásosabb tagjával.A romaügy kettős vetületet hoz fel. Az egyik a hatásköröké, a másik a valós megoldásoké.Párizs nyomatékosan leszögezte: nem tűri, hogy az EU beleszóljon belügyeibe, esze ágában sincs számot adni ezért. Brüsszel viszont beleszólást, sőt, felügyeleti jogot követel a Reding által kilátásába helyezett megtorlások révén. A kérdés tüskés, s nem biztos, hogy az elmérgesedett hangulat a hatáskörök tisztázásának kedvez.Talán még ennél is tüskésebb maga a cigánykérdés. Kívülállóként mindenki magasröptű szólamokkal oktatja ki a többieket a romák demokratikus, diszkrimináció-mentes, politikailag-korrekt stb. integrálásáról. A Nyugat 20 éve ezt teszi a keleti országokkal, néhány évvel ezelőtt, hasonló válság idején még Párizs oktatta ki Rómát. Most Brüsszel oktatja ki Párizst. Viszont amikor közvetlen kapcsolatba kerülnek a cigánysággal, a tettek mégis ellentétesek a szavak szintjén hirdetett magasztos eszmékkel. Kitoloncolás révén fizikailag próbálnak megszabadulni tőlük. Egyszerűen másnak dobják a romakérdés forró kásáját. Nicolas Sarközy államfő közvetve azt üzente Redingnek, hogy ha annyira szívügye a cigányság, szívesen átadja őket Luxemburgnak.Holott a cigányság kérdésére konkrét megoldások szükségesek, nem kölcsönös vádaskodás. S e téren a bársonyszékekből hirdetett magasztos balliberális eszmék ugyanolyan haszontalanok, mint a probléma átdobálása a szomszéd udvarára. Egyik sem oldja meg a romakérdést.