Gazdasági hazafiassággal megspékelt Ciolacu-kormány

Hosszas és erkölcstelen huzavona után Marcel Ciolacu PSD-elnök vezetésével megalakul a kétpárti nagykoalíciós kormány, amelynek az RMDSZ immár nem lesz a tagja. 

A miniszterelnöki rotációval kapcsolatos koalíciós tárgyalások ugyanis kizárólag a koncról szóltak, mindenekelőtt a zsíros tárcák elosztásáról, az RMDSZ ennek esett áldozatul. Mindkét nagy párt a jövő évi négyrendbeli választásra összpontosít, ezért a kormányfői tisztség átadásával kedvezőtlenebb helyzetbe kerülő liberálisok mindenképpen meg akarták szerezni a kulcsfontosságú fejlesztési minisztériumot és a szintén jelentős környezetvédelmit. Előbbi a legbefolyásosabb tárca, csak a kormányfő hatalma jelentősebb a közpénzek elosztásánál, a megyei tanácselnökök és polgármesterek a fejlesztési minisztériumnál kilincselnek anyagi forrásokért. Szöges ellentétben az USR-vel és az AUR-ral, melyek aránylag kevés erőfeszítéssel magukhoz vonzzák a reformista beállítottságú, iskolázott fiatalokat, illetve a frusztrált nacionalistákat, a PSD és a PNL választási stratégiája a helyi szervezetekre épül, azok mozgósítják a szavazókat az urnákhoz. Mindkettő több tíz megyét és több száz önkormányzatot irányít, a megyei és az önkormányzati intézményekben hadseregnyi embereik ülnek, jelentős politikai klientúrát építettek ki 30 év alatt. Az éhes klientúra pedig gyomra megtömését várja el a párt országos vezetésétől, különben a falka a főnökök torkának esik, ezért ragaszkodott feltétlenül a PNL a fejlesztési minisztériumhoz.

Ciolacu nagydobra vert „kormányprogramja” is egyértelműen a jövő évi választásokról szól. A gazdasági patriotizmus és a „modernkori EU-s rabszolgaság” ellen meghirdetett „felszabadító harc” inkább választási ígéret, mintsem reális kormányprogram. Ciolacu aligha állíthatja meg a jobb megélhetésért Nyugatra tartó román munkavállalók kivándorlását, legalábbis rövid távon. Az sem túl valószínű, hogy a közpénzeken meggazdagodott PSD-s vagy PNL-s helyi kiskirályok egyhamar lemondanának nyugati gyártmányú limuzinjaikról, és hazafias lendületből átülnének a fapados román Daciákba, már ha utóbbit egyáltalán románnak lehet tekintetni. A szlogen viszont jól cseng a választók fülében, sőt, kifújja a szelet a primitív nacionalizmust és EU-ellenességet meglovagoló AUR vitorlájából. A szocdemek és az AUR választói között jelentős az átfedés, Ciolacuék nyilván nem engedhetik meg, hogy az AUR nagyobb szeletet kihasítson ebből. Hasonlóképpen a közpénz beígért bőséges osztogatása, a bérek és egyéb juttatások látványos megemelése is kizárólag választási célokat szolgál. Románia gazdasági teljesítménye ugyanis egyszerűen nem tesz lehetővé ilyen jóléti kiadásokat, egy év alatt pedig nincs elég idő jelentős gazdaság-serkentő reformokra. Már ha egyáltalán lenne rá akarat. Az egységes adókulcs is megmarad, e téren a PNL akarata érvényesült a differenciált adózást szorgalmazó PSD-vel szemben. A liberálisok ugyanis fenyegetve érzik magukat, az USR számos jobboldali szavazót vehet el tőle, gazdasági téren tehát keménynek kell mutatkozni. Főleg, hogy a PNL sokkal inkább lejáratta magát saját választói szemében, mint a PSD sajátjai előtt. A liberális szavazók például nehezebben emésztik meg a PNL–PSD összefogást, mint a szocdemek, a plágium és egyéb erkölcsi botrányok is a liberálisoknál robbantak ki, a belső viszályok és a korábbi ígéretek megszegése ugyancsak a liberálisokat viselték meg jobban.

Reformokra aligha kerül sor, idő és politikai akart sincs hozzá, amikor mindkét kormánypárt a közpénz kifosztására koncentrál, és ezáltal a politikai klientúra kielégítésére. Reformokat amúgy is mindenütt a kormányzási ciklus első felében szoktak hozni, hogy a választások előtt már beérjen azok gyümölcse. Egy évvel négy rendbeli választások előtt szinte kizárt. Populista szlogenekből és magasztos ígéretekből viszont nem lesz hiány, éppen ellenkezőleg, túlkínálat körvonalazódik.