Globalizáció és bezárkózás

Megismétlődik a történelem? A huszonegyedik században az előző nyomdokain halad a világ? Ismét véget ér a globalizáció, és a bezárkózás időszaka köszöntene be? Az utóbbi idők tapasztalatai – különösképpen az Ukrajna elleni orosz agresszió – erre utalnak. A napóleoni háborúkat lezáró 1814–15-ös bécsi kongresszus utáni évszázadot Európa aranykorának tekintik, a globalizáció első korszakának. Az első világháború 1914-es kirobbanása előtt a világban példátlan nyitottság és együttműködés uralkodott, személyi, gazdasági és politikai téren egyaránt. A régi szép időkben (franciául: belle époque) bárki szabadon utazhatott Európában vagy az Újvilágba, kedvtelésből, munkavállalási vagy tanulmányi célból, még útlevél sem kellett hozzá. Minden pénz kérdése volt, aki megfizethette a jegy árát, simán vonatra vagy hajóra szállhatott, és bejárhatta keresztül-kasul Európát, vagy kivándorolhatott az Újvilágba. Milliók éltek a lehetőséggel, rengeteg tehetséges fiatal tanult más országok egyetemein, vagy próbált szerencsét külföldön. Kulturális téren hasonló volt a helyzet, a kapcsolatok és kölcsönhatások szorosabbak voltak, mint valaha. Gazdaságilag talán még erősebb volt az összefonódás, a világ (mármint Európa és az Újvilág) a szabadkereskedelem időszakát élte, az áruk és szolgáltatások szabad áramlása általános volt. 1914-ben például nem kevesebb mint kétmillió európai próbált szerencsét a cári Oroszországban vállalkozóként, beruházóként, oktatóként, munkavállalóként stb. Politikai téren a demokrácia diadala megállíthatatlan volt, minden országra a folyamatos demokratizálódás volt jellemző, még a frissen felszabadult Balkánon és az autokrácia és keleti despotizmus mintapéldájának tekintett Orosz és Oszmán Birodalomban is.Ilyen erős kapcsolatok, mindent átszövő gazdasági, kulturális és emberi kapcsolatok mellett a globális konfliktus szinte kizárható, ámította magát a civilizált világ a századfordulón. 1914-ben mégis kirobbant az első világháború, amely teljesen átrajzolta Európa arculatát. A globalizáció helyét átvette a bezártság, a szabadkereskedelem helyett az országok védővámokat vezettek be a nemzetgazdaságok megerősítésére, a személyes szabad utazást szigorúan ellenőrzött határok felhúzásával és útlevelek bevezetésével nehezítették meg, a kulturális kozmopolitizmusról a nemzeti kultúrára helyeződött át a hangsúly, egyszóval a legtöbb ország behúzódott szűkös nemzetállami korlátai közé, szellemileg és fizikailag egyaránt. A legsötétebb változások azonban politikai téren következtek be, az addig magabiztosan terjedő demokráciát kikezdték a diktatúrák és a különféle totalitarizmusok, mindenekelőtt a gonosz ikertestvérei, a kommunizmus és a fasizmus.A hidegháború vége és a vasfüggöny összeomlása után a világ újabb globalizációs korszakba lépett, a határok fokozatosan megnyíltak, milliók utazhattak – és utaztak – szabadon, milliók vállaltak munkát külföldön, a kulturális kapcsolatok felerősödtek, a tőke szabadon áramlott határokon túl, a kölcsönös gazdasági kapcsolatok sosem látott magaslatokba szöktek, a demokrácia ismét virágzani kezdett, sőt, a modern technológia még közelebb hozta egymáshoz az embereket. Az új évezred elején a száz évvel korábbihoz hasonló globalizáció uralta a világot, sőt, annál földrajzilag nagyobb méretű és társadalmilag mélyebb hatású globalizáció. Ilyen körülmények között kizárt egy újabb nagyméretű konfrontáció, amely akár háborúba is torkollhat, vélték oly sokan akár néhány évvel ezelőtt is.Holott a globalizáció hátrányos oldalai már korábban is jelentkeztek, mint például az Európába irányuló muszlim és színes bőrű illegális migráció, amit sokan mindenáron megfékeznének. A koronavírus-járvány a globalizáció másik sötét oldalát hozta előtérbe, főleg, hogy kezdetben Európa teljes mértékben másokra szorult az annak kivédésére szükséges alapvető egészségügyi eszközök beszerzésénél. A Kínától való túlzott gazdasági függés (az ázsiai óriás mondhatni a világ műhelyévé vált) a globalizáció további kedvezőtlen hatásait veti fel, az orosz nagyhatalmi ambíciók pedig olyan nagyméretű – gazdasági és pénzügyi – konfliktust hoztak, s a kétoldalú kapcsolatok oly drasztikus visszaszorítását eredményeztek, amire néhány évvel ezelőtt jóformán senki sem gondolt volna. A globalizáció második fénykorszaka a végéhez közeledik, újabb bezárkózási időszak körvonalazódik, akárcsak egy évszázaddal ezelőtt. Remélhetőleg az akkori szörnyű politikai kicsapongások nélkül.