Gondok

Azt írta a napokban a tekintélyes, lassacskán 170 esztendős múltra visszatekintő, mértékadónak mondott angol hetilap: Románia elfelejtette a „Segíts magadon, az Isten is megsegít” mondást.

Angolul ez persze másként hangzik, a lényeg azonban az, hogy a románok többsége a kommunista rezsim idején megszokta, hogy mindent a szájukba adjanak (már ami keveset adtak, egészíthetjük ki), így aztán most nehezükre esik az Európai Unió fejlesztési alapjainak elnyeréséhez szükséges erőfeszítéseket megtenni.

Hogy a beidegződés a kommunizmus korszakában született volna, azon vitatkozni is lehet, amin azonban nem: Románia az uniós, számára elvileg hozzáférhető pénzalapoknak mindössze 7,4 százalékát, tehát kevesebb, mint egytizedét képes lehívni, s ezzel a dicstelen utolsó helyen áll az Unió 27 tagországa között.

Pedig elméletileg, s pláne gyakorlatilag olcsóbb pénz nincs a világon az Uniótól lehívhatónál. Ámde eléréséhez életképes terveket kell kigondolni, azokat kellőképpen megindokolni, s egy csomó (hazai szemmel nézve fölösleges) körítést is hozzátenni ahhoz, hogy a pályázat elfogadható, életképes legyen.

Nálunk, az Unió második legszegényebb országában – elméletileg – a lehetőségek a pénzlehívásra szinte korlátlanok, hisz víz- és csatornahálózatra, utakra, helyenként akár a villamosság bevezetésére is óriási összegeket lehetne elkölteni.

Ha sikerülne lehívni azokat.

Mindezt persze a hazai kormányok is tudják – nem a nemrég leköszönt volt az első, amely számára már-már rémálommá vált az európai pénzalapok lehívásának sikertelensége. Vajon a választások után felálló helyi önkormányzatok hatékonyabbak lesznek-e ilyen vonatkozásban, legalább valamivel, a régieknél?

Az országot gyötrő gondok azonban nem merülnek ki ennyiben.

A napokban a miniszterelnök elismerte, hogy a május 7-én beiktatott új kormány első hetei nem voltak éppen mézeshetek. A jelek szerint a következők se lesznek azok. Az ország sok sebből vérzik, és a szegény embert még az ág is húzza: nem jók az uniós és az európai kilátások, márpedig eléggé globalizálódtunk ahhoz, hogy a kedvező vagy kedvezőtlen áramlatok felemeljenek vagy lerántsanak bennünket. Bajban van az egészségügy, a nyugdíjrendszer, a tanügy (jó oktatás nélkül pedig nincs jó jövő) és sok minden más. Pénz kellene mindenhez, a legjobban pénzelő tehenet azonban képtelenek vagyunk megfejni.