Göröngyös út előtt

Egy vétó, egy tartózkodás és egy támogató szavazás: ez volt Magyarország mérlege a minapi EU-s csúcson, amikor minden reflektor Orbán Viktor kormányfőre összpontosított. Magyarország minden további nélkül megszavazta az Oroszország elleni tizenkettedik szankciós csomagot, elegánsan tartózkodott Ukrajna EU-s kilátásai megakadályozásától, illetve blokkolta az uniós költségvetés módosítását.

Vagyis a kecske is jól lakott, a káposzta is megmaradt. A csütörtök este, nyolcórás kemény tárgyalás nyomán született döntés értelmében az EU megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával és Moldovával. Kijevben és Kisinyovban leplezetlen örömmel fogadták a hírt. A csatlakozási folyamat megindítása mindenekelőtt politikai szempontból jelzésértékű: az EU nem zárja be kapuit Ukrajna és Moldova előtt, hosszú távon sorsuk az EU-val fonódik össze, s mindkét részről erre törekednek. A jelzés mellett a csatlakozási tárgyalások megkezdése azonban konkrét haszonnal is párosulhatna: a politikai szándék nyomán az üzleti szféra is felbátorodna, a magántőke is beáramlana a szomszéd országokba.

Gyors csatlakozásról nyilván szó sem lehet, Moldova és különösképpen Ukrajna göröngyös út előtt áll, a folyamat évekig elhúzódhat, ahogy minden korábbi ország csatlakozásánál történt. Manapság Ukrajna nyilvánvalóan nem felel meg az uniós elvárásoknak, ugyanúgy, ahogyan előzőleg más országok sem, amikor megkezdődtek a tárgyalások. Románia például nagyon távol volt az uniós elvárásoktól 1999-ben, amikor az az évi bányászjárás ellenére valahogy mégis megkapta a tagjelölti státuszt, s a csatlakozási tárgyalások 2006 decemberéig húzódtak el. Románia szerencsés volt, Törökország például 1987-ben adta be csatlakozási kérelmét, amikor Kelet-Európában még javában építették a kommunizmust, de csak országunkkal egyszerre, 1999-ben kapta meg a tagjelölti státuszt. A csatlakozási tárgyalások azonban csak 2005-ben kezdődtek el, de azóta sem zárultak le, 2018-ban ugyanis felfüggesztették. Moldova és főleg Ukrajna esetében is nyilván hosszas, évekig tartó folyamatról lenne szó, Brüsszelben le is szögezték, hogy újabb ország csak 2030-ban csatlakozhat az EU-hoz. Csatlakozásra ugyanis tízen várnak, egyesek immár több éve, a balkáni országokkal például már meg is kezdődtek a csatlakozási tárgyalások, noha döcögősen.

Ezzel minden uniós tagország fővárosában tisztában vannak, Kijevben és  Kisinyovban is. A nyugatiak – Franciaországgal, Németországgal és Hollandiával az élen – eleve leszögezték, hogy Ukrajna ugyanolyan szigorú csatlakozási folyamaton kell, hogy átessen, mint minden korábban csatlakozott kelet-európai ország, az ukránok véráldozata és óriási szenvedése nem adhat felmentést ez alól. A keleti országok sem rajongnak, komoly versenytársnak tekintik Ukrajnát, az olcsóbb ukrán gabona már most, EU-s szubvenciók nélkül is komoly konkurenciát jelent, Románia, Bulgária, Magyarország, Szlovákia és Lengyelország el is érték Brüsszelben az ukrán gabona behozatal tilalmát, Lengyelországban és Szlovákiában ráadásul az ukrán tehersofőrök konkurenciája miatt tiltakoznak. Kelet-Európa országai aligha örülnének tehát, ha az EU-s piac ugyanúgy megnyílna az ukrán mezőgazdaság előtt, mielőtt az megfelelne minden szempontból az amúgy nagyon szigorú uniós feltételeknek. Ráadásul Ukrajna újjáépítése több száz milliárd euróba (talán ezer milliárd, attól függően, hogy az oroszok mekkora pusztítást végeznek még) kerül, ami óhatatlanul a pénzforrások átcsoportosításával járna.

A csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló döntés inkább az orosz agresszióval szembeni kitartásra való felbátorítás Ukrajna és Moldova számára. Üzenet, hogy Európa nem hagyja magukra őket.