Győzelem napja győzelem nélkül

Fölöttébb visszafogott ünnepséggel emlékeztek meg idén is május 9-én Moszkvában a győzelem napjára. Az előző évekhez képest sokkal kevesebb katona vonult fel, jóval kevesebb volt a haditechnika is – tankból például csak egyetlen egy volt, szemben a korábbi évek több százával! A légi parádé is elmaradt, noha szép napsütéses volt az idő, s az egész ünnepség, beszédekkel, koszorúzással és katonai parádéval együtt kevesebb, mint egy óra alatt lezajlott, miközben az előző években három órát is eltartott.

Oroszországnak nincs mit ünnepelni, a győzelem elmaradt, az Ukrajna ellen tavaly februárban elindított „különleges hadművelet” villámgyors siker helyett elhúzódó háborúvá vált, amelyben a világ második legerősebbnek tekintett hadserege csúfosan leszerepel. Az orosz haditechnika elmaradottsága nyilvánvaló, s nemcsak a NATO korszerű fegyvereihez képest, hanem a török vagy iráni fegyverekhez képest is. Oroszország utóbbitól kényszerül korszerűbb fegyvereket beszerezni, sajátjai csapnivalóan elavultak. Az orosz hadsereg ráadásul jelentős vérveszteséget szenved, Putyin jóformán kivérezteti Oroszországot, hosszú távon visszavetve annak harci kapacitását. Ilyen körülmények között ünnepelték meg immár sorozatban másodszor konkrét győzelem nélkül a „győzelem napját” az Ukrajna elleni agresszió kezdete óta!

Ha már saját sikereivel nem tud büszkélkedni, Putyin elődei sikerét magasztalta. A kommunizmus összeomlása óta a második világháborús győzelem amolyan ideológia-pótló államvallássá vált Oroszországban, legalábbis a Putyin-rendszer propagandája erre törekszik. „Természetesen” meg sem említve a háborút kiváltó, szovjet kezdeményezésre megkötött Ribbentrop-Molotov paktumot, sem a meghatározó brit és főleg amerikai segítséget. Holott az USA-tól ajándékba kapott több mint 400 000 kamion, 13 000 tank és páncélozott jármű, több, mint 11 000 repülőgép, 35 000 motorbicikli, 2000 vasúti mozdony, több, mint 10 000 vagon, több, mint 2,5 millió tonna üzemanyag és 4,5 millió tonna élelmiszer nélkül a szovjet Vörös Hadsereg aligha győzhette volna le a Wehrmachtot. S aligha „szabadíthatta” volna fel fél Európát. Mégis „hálátlanok”, sopánkodott Putyin: „látjuk, hogy számos országban kegyetlenül és hidegvérrel rombolják le a szovjet katonák emlékműveit, lerombolják a nagy hadvezérek emlékműveit”. Fentről a Baltikumból egészen le Bulgáriáig a kelet-európai országokban valóban több ezer (vagy inkább tízezer) szovjet „felszabadításra” utaló szobrot, műemléket, utcát, teret és közintézményt bontottak le, illetve neveztek át a helyi lakosság nagy örömére. Ráadásul a „hálátlan” kelet-európai népek még be is bújtak a NATO védőszárnya alá, így hát Moszkva már móresre sem taníthatja őket. Oroszországban ugyanis törvényileg tiltják az 1945-ös „felszabadítás” megkérdőjelezését, az úgynevezett történelmi revizionizmust, börtönbüntetés járt érte. Sőt, a volt szocialista országok példája ragályosnak is bizonyult, Ukrajna azok nyomdokain haladva a NATO-ba és EU-ba igyekszik, illetve egyre inkább megkérdőjelezi a szovjet rendszer „áldásait”.

Akárcsak a felszabadításnak nevezett megszállást, Putyin az ukrajnai eseményeket is teljesen másképpen állítja be. „A bolygón élő emberek túlnyomó többségéhez hasonlóan mi is békés, szabad és stabil jövőt szeretnénk látni” mondta az az ember, akinek parancsára 440 napja ártatlan civileket gyilkolnak az oroszok Ukrajnában, s aki a világon egyedüliként parancsot adhatna a vérengzés azonnali leállítására! Putyin szerint Oroszország most is külső, méghozzá nyugati támadás alatt áll, noha a külföldön gyilkoló oroszokkal szöges ellentétben egyetlenegy NATO-katona sem lépte át az orosz határt, s egyetlen lövést sem adott le az oroszok ellen! Amikor Lavrov külügyminiszter nemrég egy indiai konferencián állította ugyanezt, nyilvánosan kinevették, Putyin viszont nem külföldi, hanem belföldi hallgatóságnak szólt, azoknak, akiknek már évek óta nyomják a tömény Nyugat-ellenes propagandát. Éppen ezért kapcsolja össze a második világháborút az Ukrajna elleni agresszióval, s ezért bélyegez nácinak mindenkit, aki nem ért egyet Moszkva hódító brutalitásával. Ugyanúgy ahogy a szovjet elvtársak tették fél évszázadon keresztül.