Győztesek és vesztesek

A Brazíliában megrendezett huszadik labdarúgó világbajnokság egy hete véget ért. A színes, mozgalmas zárójelenetek százaiból egyetlen kép maradt számomra különösen emlékezetes; Messi szomorú, lemondó ábrázata. A világ legjobb focistájának kikiáltott játékos, leforrázva állt, úgy nézett maga elé, mintha egy egész világ összedőlt volna számára.„Keserűség és szomorúság”, amit most érzek – mondotta. Megsajnáltam. De az egész argentin csapatot sajnáltam, mert jól játszottak, és valahogy úgy képzeltem, hogy nekik is kijár egy kicsinyke ünneplés.

Egyáltalán, miért nem lehet együtt ünnepelni, együtt ujjongani egy ilyen izgalmas, sikeres világturné után. Miért nem lehet a sikerben osztozni, hiszen a második, vagy akár harmadik, negyedik helyezett is kiválóan harcolt, teljesítményben olyan nagy különbségek nem voltak.

Persze, a leülepedés után Messi is megnyugszik, elfelejti a nagy „vereséget”, „gázsiját” nem fogják megnyirbálni, továbbra is megkapja a milliókat. Egy „szakértői” elemzés szerint az argentin labdarúgó ma 400 millió eurót ér a „piacon”. A focistákkal tehát nincs sok baj, rúgják továbbra is a labdát, és harmincévesen nyugdíjba mehetnek, illetve elkezdhetik megtakarított pénzüket „gyümölcsöztetni”.

Szeretjük a győzteseket, sportban, művészetben, a tudományban, a társadalmi munka minden területén. A nagy baj viszont ott van, hogy világunk mindjobban győztesekre és vesztesekre osztódik, és a szakadék mind nagyobb lesz. Az új, fogyasztói társadalomban mindenki gyorsan és mindent meg akar szerezni, és egész élete egy rohanás a pénzért, könyöklés a sikerért. Van, akinek sikerül, vannak, akik lemaradnak és ezek az örök vesztesek.

Mert keveset beszélünk arról, hogy a riói pompás stadion árnyékában, ahol a Jules Rimet-kupáért folyt a lábcsata, tízen egynéhány éves serdűlő brazil gyerekek garasokért árulták fiatal testüket. A világbajnokság ideje alatt a brazil városok gyerekprostitúciója megsokszorozódott. Legalább 250 ezer gyerekkorú lány és fiú várta a külföldi „klienseket”, az anyagi eredmény, a várakozások szerint, „nagyszerű”. Brazíliában különben 14 évtől legális a prostitúció, de nem nagyon védik a kisebbeket sem. Egy szabad, liberális, de nagyon szerencsétlen ország vesztesei. Ezekből lehetnek még igazi anyák, vagy apák? (És még egy adat: a stadionépítésekre nehéz milliárdok folytak el, a gyerekprostitúció felszámolására a brazil költségvetés 18 milliót különített el.)

Még sorolhatnám tovább. Afrikában a sokgyermekes szegény családok a serdűlő tizenkét, tizenhárom éves leánygyermeket eladják érett férfiaknak kb. 50-60 eurós áron. Bár ezt a kényszerházasságot tiltják az ottani törvények is, megakadályozni nagyon nehéz. Sok a gyermek, kevés a pénz, éhen halni senki nem akar. Ázsiában a kiskorúak dolgoztatása mindennapos és általános. A világon, nem ellenőrzött statisztikák szerint kb. 220-230 millió 5–17 éves kor közötti gyerek dolgozik, de a szám valószínűleg sokkal nagyobb. Ezek a gyermekek a legnagyobb vesztesei a társadalomnak, mert soha nem lesz alkalmuk valamilyen mesterséget tanulni, és egészségük – még mielőtt felnőtté válnának – tönkremegy.

De vesztesek tömege él ma a Közel-Keleten, mindkét oldalon, Szíriában, ahonnan milliók menekülnek el, Ukrajnában, ahol polgárháború folyik, és ahol az ország feletti szabad égboltozaton ártatlan embereket egyszerűen lerakétáznak. Mikor lesz már vége az őrületnek, mikor kezd el végre az emberiség gondolkozni? Hiszen a világ normális menetét csak jóindulattal, előrelátással, józan fontolgatással és főleg önzetlenül lehet irányítani. Amit ma látunk, az csak a személyes, vagy csoportos érdekek gátlástalan érvényesítése, sehol nem gondolkoznak komolyan Jövőnkről.

A világon minden másodperc alatt 2 vagy 3 csecsemő születik, ebből 90% Ázsiában, Afrikában, az elmaradott országokban. Ez az évi 80 millió új földi lakos, már születése pillanatától kezdve a veszteseket szaporítja.

Az óriási különbségeket végre el kell tüntetni, mert a világ tényleg szétszakad. Dicsőítsük a győzteseket, de ne felejtsük el a vesztesek óriási tömegét.

Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor a nagy ellentétek országában, a német csapat magasra emelte a Világkupát.

Hollai  Hehs Ottó, Németország