Hadi támogatások Ukrajnának

Csak Magyarország és Olaszország nem szállított fegyvereket Ukrajnának a NATO-tagországok közül a fél éve tartó nagy honvédő háborúban, jegyezte meg Dmitro Kuleba, ukrán külügyminiszter. Ami azt jelenti, hogy a többi 25 uniós tag – beleértve Romániát és Bulgáriát – fegyverekkel segítette Ukrajnát.

Az ukrán külügyminiszter nyilatkozata akár meglepőnek is tekinthető, Bukarest ugyanis tagadja, hogy fegyvereket küldött volna a szomszédos országba. A tagadás aligha hihető, a nemzetközi sajtóban több cikk is megjelent az Ukrajnának szóló román – és bolgár – fegyverszállítmányokról. Bulgáriában az ügy még nagyobb vihart eredményezett, meg is bukott a kormány miatta, a kisebb koalíciós partner szocialisták ugyanis eltökélten ellenzik Ukrajna fegyverekkel való megsegítését, azt állítván, hogy eddig sem szállítottak. Holott Iohannis államelnökhöz és Ciucă kormányfőhöz hasonlóan Kiril Petkov bolgár miniszterelnök is járt Kijevben a háború kezdete óta, ahol Volodimir Zelenszkij ukrán államelnök is fogadta. A kijevi látogatás a legjobb bizonyíték arra, hogy Románia és Bulgária is küldött fegyvereket Ukrajnának.

A háború kezdete óta az Ukrajna hősies védekezését irányító Zelenszkij elnök amolyan világsztár lett. Azelőtt a nagyvilág azt sem tudta, hogy kicsoda Ukrajna elnöke, még a szomszédos országokban sem, azóta viszont közismert nemzetközi személyiséggé vált. Az európai és általában a nyugati vezetők szinte sorban állnak, hogy lefotózhassák magukat Zelenszkij társaságában, a háború februári kezdete óta Kijev amolyan politikai zarándoklat célja lett. A nemzetközi primadonnaként viselkedő ukrán elnök pedig megengedheti magának, hogy válogasson, kit fogad és kit nem. A szélsőségesen oroszpártinak tekintett Frank Walter Steinmaier német államelnököt például nem volt hajlandó fogadni a tavasszal, amikor a lengyel, észt, lett és litván államelnökök társaságában akart volna Kijevbe látogatni. Berlinben meg is sértődtek emiatt, hatalmas politikai pofonnak tekintették Zelenszkij lépését, mivel erkölcsileg járatta le Németországot a nagyvilág előtt. A hatalmas Németország régóta nem részesült ekkora nyilvános megalázásban, Zelenszkij bátor döntése azonban hasznosnak bizonyult, Berlin jelentősen változtatott politikáján, azóta fegyveres segítséget nyújt Kijevnek, még ha utóbbi morog néha, hogy a német hadi támogatás későn érkezik, vagy nem megfelelő mennyiségű és minőségű. A politikai viszony is megváltozott, amikor Berlin teljesítette Kijev feltételeit, Zelenszkij fogadta Olaf Scholz kancellárt, és azt a szívességet is megtette neki, hogy fényképezkedett vele.

(Szerk. – B. M. – megj.: az európai állam- és kormányfők és egyéb főmuftik médiafénybe öltöztetett, öltönyös katasztrófaturizmusa – az ukrán vezetőség valamennyiüknek előszeretettel megmutat egy-egy lebombázott helységet – már-már a nevetségesség határát súrolja.)

Népszerűségét meglovagolva, Zelenszkij megkéri a nagy sajtóvisszhangú látogatások árát: a közös fotó feltétele az Ukrajnának folyósított hadi támogatás.

(Szerk. – B. M. – megj.: egyre inkább úgy tűnik, hogy a közös fotózkodás amolyan versengésszerűen folyik, és nem is annyira választóiknak szól, mint inkább egymásnak akarnak minél nagyobbat domborítani: ki megy többször Kijevbe, ki ad nagyobb puszit, több pénzt, több fegyvert – mintha saját zsebükből adnák.)

Ezt már a háború legelső napján leszögezte, bármilyen anyagi, pénzügyi vagy humanitárius segítéség jól jön, de mindenekelőtt fegyverekre van szükségük az orosz agresszió elleni harchoz. Vagyis bármennyire is tagadják egyes országok, ha nem segítették volna fegyverekkel Ukrajnát, akkor Zelenszkij nem fogadta volna azok vezetőit.

Csupán az érthetetlen, hogy miért tagadják a fegyverszállítmányokat, amikor a legtöbb ország nyíltan elismeri. Hat hónap háború alatt az USA nyújtotta a legjelentősebb hadi támogatást a védekező Ukrajnának, a második Lengyelország, a „bronzéremért” pedig Nagy-Britannia és Törökország áll amolyan holtversenyben. Sőt, Varsó még többet is adott volna Kijevnek, ha Washington meg nem akadályozza. A tavasszal például a lengyelek a NATO-kötelékben lévő egykori szovjet gyártmányú harci repülőgépeit is át adta volna Ukrajnának, az USA viszont nem engedélyezte, holott anyagilag is jól járt volna, a lengyelek modern amerikai katonai repülőgépekkel pótolták volna az ukránoknak küldendőket. Az ukrán hadsereg gyenge pontja ugyanis a légierő.

Az amerikaiak eleinte vonakodtak korszerű fegyverrel támogatni Ukrajnát, mivel arra számítottak, hogy az ukrán hadsereg – és az ukrán államiság – gyorsan összeomlik, a fegyverek pedig az oroszok kezére kerülnek. Csupán a tavasz végén küldték el a légierőt pótló HIMARS-rakétákat, amelyek jelentősen lelassították az orosz offenzívát. Eleinte a brit Javelin-rakéták és a török Bayraktar-drónok jelentették a legjelentősebb segítséget az ukránok számára, a háború kezdeti fázisaiban azok bizonyultak létfontosságúnak. Azóta Törökország tovább lépett, Bayraktar-dróngyárat épít Ukrajnában. Az Ukrajnának nyújtott – és nagydobra vert – hadi támogatás ellenére, Erdogan továbbra is jó viszonyt ápol Putyinnal. Törökország semmilyen szankciót sem vezetett be Oroszország ellen, s ennek nyomán közvetítőként lép fel az oroszok és ukránok között, az ukrán gabona tengeri szállításáról szóló egyezség is a török diplomáciának köszönhető. Ráadásul úgy, hogy legutóbb Erdogan leszögezte, illegálisnak tekinti a Krím 2014 óta tartó orosz megszállását, a félszigetet vissza kell adni Ukrajnának! Az az Erdogan, aki többször is beavatkozott hadseregével Szíriában, Irakban és Líbiában, Észak-Ciprus 1974 óta tartó török megszállásáról nem is beszélve!