Határidő napló

Nem patetikus, nem is morbid ez az írás. Inkább hetyke. Tudom, közel a végállomás, de nem téma. Különben is, 2069. szeptember 23-ig érvényes a személyim. Ahhoz képest, hogy 1931-ben anyakönyveztek…

Voltak, vannak célkitűzéseim!

2012-es Olimpia – London – (kipipálva), 60 évvel Helsinki után.

2014-es Labdarúgó VB (nagyjából kipipálva), 60 évvel Bern után. Hálát, megnyugvást érzek.

2016-os Olimpia – Rio de Janeiró –, vagy London (B terv).

2018-as Labdarúgó VB, Oroszország.

A remény hal meg utoljára.

Tokió (2020), Katar (2022)… na-na! Ne szemtelenkedjünk. Felmerült egy vágyálmot jelentő terminus: meg kellene érni, hogy a magyar labdarúgók ismét kijussanak a világbajnokságra! Ez lenne a „nagy dobás”! Lehet, hogy ez, az örök földi életet jelentené?

Voltak, vannak fajsúlyosabb határköveim is. Gyémánt jubileum: egyetemi diploma (1954–2014), már-már kipipálva. A gyémántlakodalmon bőven túl vagyunk. Egy év és megkaphatnám a vas-érettségidiplomát.

Tudom, nem ez a lényeg. Nem a „meddig”, a „hogyan” fontosabb. Legényesen? Tolókocsiban? Ágyban párnák közt?

Nem mindegy!

Mindenképpen: tiszta, világos fejjel! És megnyugodva!