Hatások

Alapos felkészültsége és szinte emberfeletti mentési erőfeszítései ellenére Japán távolról sem heverte ki az egy hónappal ezelőtti szörnyű természeti csapást. 

Annak ellenére, hogy a csapás nem a népesebb és iparosodottabb délnyugati országrészt sújtotta, hanem a ritkábban lakott, mérsékelt(ebb)en iparosodott, részben agrárjellegű északkeletit.

A fukushimai atomerőműnél a helyzet egyre tragikusabb. A katasztrófa szerencsére nem ölt akkora méretet, mint a 25 évvel ezelőtti csernobyli atombaleset, a helyzet azonban szinte napról napra rosszabbodik.

A Japánt ért csapás gazdasági hatásai túlnyúlnak az ország határain. A felkelő nap országában fennakadások jelentkeztek a termelésben, s az onnan származó alkatrészek, alkotóelemek hiányában számos európai gyártóüzem – köztük a Dacia is – kénytelen hosszabb-rövidebb időre felfüggeszteni tevékenységét. Aligha gondolhatja viszont valaki komolyan, hogy például az európai autóipar addig, amíg a japánok lábra nem állnak leállítja tevékenységét – a pillanatnyi kellemetlenségből az európai autóipar akár előnyt is kovácsolhat, amennyiben maga tölti be azokat a piaci réseket, amelyek a japán autógyártók kényszerű visszavonulásával keletkeztek.

A felkelő nap országában történt szerencsétlenség más téren is elgondolkodtathatja Európát, főleg annak keleti részét. Míg Nyugaton úgy tűnik, már nem elég indok az atomenergia hasznosítására annak olcsó és környezetbarát mivolta, a kockázati tényezők és az egy esetleges baleset okozta óriási károk lehetősége óvatosságra int, addig Keleten fel sem vetődött a kérdés. Ugyanolyan struccpolitika folyik, mint 2008 őszén – miközben az USA és az EU gazdag nyugati országai kétségbeesetten kerestek megoldásokat az akkor kirobbant gazdasági krízisre, nálunk a politikum még azt állította (talán hitte is), hogy a válság nem érinti országunkat, egyöntetűen szavazva meg, például, a pedagógusok 50%-os béremelését!

Az arab világban zajló zavargások miatt emelkedik a kőolaj világpiaci ára, ami újabb kedvezőtlen külső hatás a válság mélypontjából éppen kilábaló országok gazdaságára – ráadásul az élelmiszerek világpiaci ára is emelkedőben. A Nyugat ezekre is gyorsabban reagál, mint a legtöbb kelet-európai ország, melyek félő, ahelyett, hogy elkezdenének a megfelelő lépéseken gondolkozni, most is előbb kivárják, hogy bekövetkezzen a legrosszabb.