Hatvan év utáni gondolatok 1956-ról (III.)

A forradalom értelme

Van-e még egyáltalán értelme a forradalmaknak, vagy ez a fajta megoldás, a politikai, gazdasági és társadalmi változások kivívására, már túlhaladott álláspont?

Saját történelmünk, de más nemzetek hasonló történései – sajnos – azt bizonyítják, hogy az alulról szervezett fegyveres felkelések, szabadságharcok vagy forradalmak általában sikertelenek. Persze ezen is lehet vitatkozni, mert a nagy francia, vagy az októberi orosz forradalmat sokan igenis sikeresnek minősítik. Nos, a francia forradalom annyira véres volt, olyan hatalmas emberáldozatot követelt, hogy sikere megkérdőjelezhető. A polgárság felemelkedése valószínűleg a „nyaktiló” nélkül is beteljesedett volna. 100 évvel a forradalom után, 1889-ben Emil Freppel francia püspök, történész, így ír a nagy forradalomról: Megvalósította‑e a szabadság, egyenlőség és testvériség elveit, vagy pedig a neki sajátos formák alatt zsarnokságot és pártgyűlöletet szült? Hízeleghet‑e magának azzal, hogy akár a tudomány előbbre vitelében, akár a munkások sorsának javításában neki is van része? Azóta is rengeteg vita van a „felmagasztalt” nagy forradalomról, melynek igazi eredménye a feudalizmus megszűnése volt, de Európára zúdította a napóleoni háborúkat, aztán az egész XIX. század a forradalmak jegyében telt el, és 1948–49-ben nálunk kulminált.

Fejtő Ferenc, akit sokan baloldalisága miatt nem szeretnek, úgy vélekedik 48-ról, hogy Kossuth Lajos legnagyobb hibája volt, hogy úgy képviselte a magyarok függetlenségéhez való jogát, hogy közben ezt a szabadságot, és függetlenséget, az ország területén élő nemzetiségi kisebbségeknek nem kívánta megadni. Az is történelmi tény, hogy az 1849. áprilisi Függetlenségi Nyilatkozat kiadása, melyben a Habsburg-ház trónfosztását is kimondták jogalapot adott az orosz cárnak a beavatkozásra, ugyanakkor a nyugati hatalmak segítő szándékát is megtorpedózta.

Ugyanezek a hibák ismétlődtek meg 1956-ban, amikor Nagy Imre, nov. 1-jén bejelenti a kilépést a Varsói Szerződésből, és semlegesnek nyilvánítja az országot. Ezzel a lépéssel végérvényesen összeütközött azzal az elnyomó gépezettel, amelynek egy időben ő maga is hű szolgája volt.

Ma már pontosan tudjuk, hogy Jalta (és Teherán) szelleme és könyörtelen geopolitikai logikája hosszú időre megpecsételte Kelet-Euópa sorsát. A nagyhatalmi érdekeknek megfelelően, aforradalom már kezdete előtt bukásra lett ítélve. A két szuperhatalom közötti katonai erőegyensúly megtartása sokkal fontosabb volt, mint pár ezer, önfeláldozó magyar szabadságharcos megmentése. Ezt a magyar diákok, munkások, parasztok nem tudhatták, ők nem ismerték ezeket a sötét politikai titkokat. De a magyar politika ide-oda táncoló szakértői, a Moszkvában nevelkedett, és a politikai cselszövések minden csínját-bínját ismerő Központi bizottsági tagok, tudhatták, hogy a pesti srácok nem tudnak szembeszállni az orosz tankokkal. A forradalmat akkor kellett volna megállítani, amikor még csak kevés vér folyt, de valami kevés eredményt már elértünk. Aztán következett a bosszúhadjárat, melyben azok is részt vettek, aki kezdetben még „jó pofát” vágtak a forradalomhoz. 1956 decemberében még sortűz kergette szét a békés tüntetőket, és dec. 16-án megtörtént az első kivégzés. Aztán hetente akasztottak, 1959 tavaszáig. Az amerikaiak csak nagyon lassan és későn kezdtek mozgolódni, az ENSZ még egy ideig „napirenden” tartotta a magyar kérdést, aztán titkos megegyezés után 1962 végén levették a napirendről, és 1963 márciusában jött az amnesztia, de nem engedtek mindenkit szabadon.

Szörnyű évtized volt, hasonlóra soha ne kerüljön sor a magyarság életében.

Nehéz és szinte lehetetlen végleges következtetéseket levonni, még hatvan év után is 1956-ról. Mondhatnám, de mások is állítják, nincs szükség forradalmakra, győzzön az ész, a civil összefogás, a jó politikai taktika, egy nemzet közös akarata igazsága érdekében. Persze mindezt könnyű mondani, mert nálunk, magyaroknál – a zseniális, intelligens magyaroknál – mindez hiánycikk.

Még sok mindent lehetne értekezni, mesélni érdekes dolgokról, amikről talán nem mindenki tudhat, de majd máskor. Most a hatvanéves évforduló befejezése előtt egy szívrengető üzenet :

SZENTKÚTI FERENC

Hősköltemény egy pesti srácról

Te napköziben nevelkedett apró kamasz,

Te, akinek élete mindössze

vagy tizenöt sivár tavasz.

Te, kibe már az A. B. C.-vel

tömték az ideológiát,

A szovjet tankok vad tüzében

zengted a szabadság dalát.

A tankok acél záporában

sem remegett gyenge kezed.

Bátran markoltad meg a géppisztolyt,