Helyünk Erdélyben és a Parlamentben

Erdélyben?

Igen ott! Van! Hiába vitatják.

A Parlamentben?

Nem tudom mennyire „passzol” ma a Churchillnek tulajdonított mondás: „A demokrácia a legrosszabb kormányzási forma, nem számítva az összes többit.”

Mivel nincs jóságos és kegyes uralkodó, ingyen legfeljebb csak alamizsnára számíthatunk. Többet hiába kérünk, ha nem verekedjük, nem ügyeskedjük ki magunknak.

Hatásosak a lármafák, meghatóak a könyves, vagy gyertyás tüntetések.

Fölösleges a meggondolatlan utcai hőzöngés.

Jelen kell lenni ott, ahol az országos döntések születnek. Ott kell kiállni, szövetségeseket kell szerezni, ott kell ügyesen érvelni.

Ha úgy adódik parlamenti tényezőként kell az Európai Uniós intézményekhez folyamodni.

Aki magyar és tud olvasni, vegye kezébe Kelemen Hunor szövetségi elnökünk kolozsvári kampánynyitó beszédét, nézze, bogarássza át alaposan. Érdemes!

Meglepően új a hang.

Erdély van a szavakba zárva; erről kérdez, erről beszél.  

Miért kellene örülnünk annak, hogy 100 évvel ezelőtt kisebbségi sorsba jutottunk?

Miért kell tűrnünk azt, hogy a Kárpátokon túlról Erdélybe költözöttek közül bárki mondhatja: ki a bozgorokkal – magyarokkal – az országból!

Miért nem váltják be ígéreteiket?

És miért kellene nekünk beolvadni, ho-mo-ge-ni-zá-lód-ni?

Elférünk mi békességben, együtt munkálkodva a többséget jelentő románsággal és a maradék „egyéb” kisebbségekkel Erdélyben, Romániában.

Többségi… kisebbségi…

Az arányok nem írják felül az alkotmányba foglalt jogegyenlőség paragrafusait.                

A „megcsináltuk” hangsúlyozása helyett, ezeket a mozgósító gondolatokat olvastam ki szövetségünk elnökének a beszédéből.

Akinek füle van a hallásra, nem lehet közömbös.

Legyen bár valaki vezetői álmokat szövögető „félreállított” politikus, lakásába zárkózott, nyakát behúzó, anyanyelvéhez hűtlen kisember, elefántcsonttoronyban alkotó költő vagy művész, figyeljen fel erre a 2016-os „kiáltó szóra”.

Lehetnek fenntartásaink érdekvédelmi szervezetünkkel és vezetőivel szemben, de most alaposan ki kell fundálnunk, hogyan fejezhetjük ki egységesen, nagyobb nyomatékkal, valós számarányunknak megfelelően jelenlétünket, akaratunkat.

Ne vesszen el egyetlen szavazat sem!

Legyenek minél nagyobb számban képviselőink és szenátoraink a Parlamentben.

A parlamentáris demokráciában egy szerény jelenlétet felmutató párt, különösen, ha az egy etnikai tartalmú érdekvédelmi szervezet (szövetségesek nélkül) nehezen érvényesítheti követeléseit, de a parlamenti széksorokból nem zavarható ki.

Az aradi és az Arad megyei magyarság december 11-én visszaszerezheti elvesztett parlamenti képviseletét.

Ehhez nem kell más, mint bölcs elhatározás, cseppnyi bátorság.

A jószerencse csak ezután jöhet a segítségünkre.