Hogyan mondom el, ha nem lehet lefordítani más nyelvekre e szavakat?

Régóta keresem a megfelelő szavakat, hogyan magyarázzam el a rám bízott nem magyar diákoknak és egyetemi hallgatóknak, de a nem magyar kollégáknak is, miért olyan különleges a magyar jelenlét a Kárpát-medencében. Hogy mondom el, hogy miért ennyire pragmatikus a magyar külpolitika, ha nem értik e szót: kisebbség. Vagy mint később kiderült: nemzetrész. Az sokkal szebb, és igazabb. Pozsonytól Brassóig. És nem Bratislavatól Brasovig. De meg fogják-e érteni? És főleg: vizsga után is hazaviszik-e majd mindazt Marseille-be, Torinóba, Hamburgba, Amszterdamba, Oslóba, amit tanítottam nekik erről.

Először az angol „minority” szót próbálom, talán ez a legkézenfekvőbb, de csak talán. Tapasztaltam, hogy ezt félreértik, mert máshol Európában, a vezető európai hatalmak nem küzdenek a magyarhoz hasonló helyzettel. A többi ország nem határos önmagával. Na ezt lefordítani sem egyszerű: „we are neighbouring with ourselves”, azaz önmagunkkal vagyunk határosak. Ha belegondolok, én sem érteném meg, ha nem tudnám, miről van szó.

„Minority”, vagy a franciás „minorité” inkább lefedi a megannyi tartalom és érték nélküli kisebbséget mai világunkban, akik folyamatosan áldozatnak mutatják magukat. Nem, ez nem jó szó, mert a magyarok nem ilyenek. Ha ilyennek lennének, már lenne eredménye, a világsajtó meg a közösségi oldalak már ontanák magukból a különböző képaláírásokat, és ki lehetne tenni egy-egy szimbólumot is. Szóval így nem megy át az üzenet, sem formailag sem tartalmilag.

„National groups”, próbálkozom tovább. Elég nyakatekert. Valamennyire közelebb jutok hozzájuk, és ők is közelebb jutnak vele a valósághoz. Talán épp a bretonok, katalánok és baszkok miatt. De nem adja vissza a magyar sajátosság tényleges és lényeges tartalmát. Volt, aki megkérdezte, hogy miért nem költöznek haza a magyarok, ha konfliktus van Erdélyben a restitúciós törvény vagy Felvidéken a Benes-dekrétumok miatt. Arra már rájöttem, nem azt kell néznem, hogy ilyet kérdeznek hanem, hogy megjegyezték a félév közepe óta: bizony errefelé ilyen van még mindig: államosítás és kollektív bűnösség alkalmazása. Mert a „visszaköltözést”, mint fogalmat még el lehet magyarázni, de ez itt nem áll fent: Erdély nem Ausztrália, ahonnan 200 év után „hazaköltözik” a brit leszármazott. Kolozsvárról, Váradról, Aradról nincsen „hazaköltözés” Budapestre vagy Szegedre. Ezt el lehet és el is kell újra és újra magyarázni nekik, s meglesz az eredménye a félév végére.

Ha már „hazaköltözés” előjött, ami nonszensz, de erről ők alapvetően nem tehetnek: esetleg egy német fogalom segíthet: die Minderheit? Hátha maradt valami tudás a németekben abból, amit egykor jelentettek az erdélyi szászok és svábok, a felvidéki cipszerek és az úgynevezett „Duna-menti” svábok a Délvidéken, a Bácskában és a Bánságban. Komoly érdeklődés mutatkozik Hermannstadt, Kronstadt, Neusatz, Pressburg és Temeschwar iránt. Hol találhatóak ezek a városok? Merthogy elég németes hangzásúak. Azok valóban. De mire megmutatom és különösen, mire megjegyzik pontosan hol is épült fel Nagyszeben, Brassó, Újvidék, Pozsony és Temesvár, már elfelejtik hogyan is kapcsolódik ide a „die Minderheit” fogalma. Nem baj, ismétlés a tudás anyja, jövő órán újravesszük.

Így vissza a nemzetrészhez. „The part of our single Hungarian nation”. Nemzetrész, ami egyenértékű a többivel, mindegy, hogy dunántúli vagy partiumi, kárpátaljai vagy fővárosi, erdélyi vagy délvidéki, tiszántúli vagy Duna–Tisza-közi.

Ezt értették a legjobban. Így már működött. Így már átment az üzenet, hogy ha az erdélyi magyar házaspárnak születik gyermeke, akkor a kisbaba is magyar lesz és nem román. Hogy nem egyenlő a nemzetiség (nationality) és az állampolgárság (citizenship) errefelé. Mert a nemzetiség meghatározza a nemzetrészt, ami aztán a nagy magyar nemzet egészét alkotja.

S így köszönöm a lehetőséget a Jóistennek, hogy taníthattam európaiakat ebben a félévben, mert valóban: nemzetrészként, tekinteni önmagunkra legyünk bárhol is Pozsonytól Brassóig és Fiumétől fel a Vereckei-hágóig sokkal szebben hangzik, és nemesebb tartalommal tölthető meg, mint a kisebbség szó. Mostantól ezt fogom használni, és bíztatok mindenkit arra, hogy a felemelő nemzetrészt használja saját közösségére is.

Miklós Gábor,

a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója