Hölgyuralom

Ursula von der Leyen lesz az Európai Bizottság (EB) vezetője, az EU tulajdonképpeni kormányfője a következő öt évben is, legalábbis, ha minden a tervek szerint megy, s az Európai Parlament is megszavazza. A kétnaposra tervezett EU-csúcs ugyanis, ahol a tagállamok állam- és kormányfőik az uniós vezető tisztségek elosztásáról egyezkedtek a vártnál gyorsabban, már csütörtökön véget ért.

A négy legmagasabb politikai pozícióról még kedden megállapodott az Európai Néppárt (EPP), a szocialisták és a liberálisok, hogy pártcsaládjaik egymás között osztják el a tisztségeket. Az EB élére a kereszténydemokrata Ursula von der Leyent jelölték, az állam- és kormányfőket tömörítő EU Tanács élére a szocialista Antonio Costa egykori portugál miniszterelnököt, az EU külügyminiszteri tisztségére a liberális Kaja Kallas észt miniszterelnök-asszonyt, míg az Európai Parlament elnöke a szintén néppárti máltai Roberta Metsola lesz. Vagyis a négy tisztségből három hölgyeknek jutott.

Orbán Viktor és Giorgia Meloni olasz kormányfő szégyenteljesnek tekinti a kulisszák mögött, szűk körben született megállapodást, mivel megismételik a múlt tévedéseit és figyelmen kívül hagyja a választók akaratát. Minden változatlan marad, mintha nem is lettek volna választások, az EU sírásói nyugodtan folytathatják tevékenységüket.

Erkölcsi és politikai szempontból Orbánnak és Meloninak teljes mértékben igazuk van, Brüsszelben fittyet hánytak az európai népek urnáknál kifejezett akaratára és az előző öt év csapnivaló teljesítményére. A parlamenti matematika viszont a három centrista pártcsalád koalícióját látszik igazolni. A választások jobbratolódást eredményeztek (Franciaországban és Németországban valós áttörést), de ez kevésbé a centrista alakulatok kárára történt, komoly veszteséget a szélsőséges balliberális erők (liberálisok és Zöldek) értek el. A Néppárt megerősödött, több mandátumot szerzett, mint 2019-ben, s ezzel 25 év után megfordította a csökkenő tendenciát. 1999 óta ugyanis minden egyes EP-választásnál a Néppárt kevesebb mandátumot szerzett, mint az előző ciklusban. A szocialisták kevesebb mandátumot szerezte, a liberálisok viszont valós mélyrepülést értek el, a néppárt és a szocialisták mégis velük szövetkeztek, s nem a néppártól jobbra helyezkedő pártcsaládokkal. Ez csapta ki a biztosítékot Orbánnál és Meloninál.

A három centrista pártcsalád azonban többséggel rendelkezik az EP-ben. Vékony, törékeny, de mégis többséggel. Elvileg a csütörtökön elfogadott tisztség-elosztás átmegy a parlamenten, már amennyiben a három pártcsalád valamennyi tagpártja megszavazza, ami korántsem borítékolható. A megállapodás ugyanis nemcsak politikai kompromisszum, hanem földrajzi értelemben is, Kelet- és Dél-Európának is jutott vezetőtisztség. A keményvonalas Kaja Kallas külügyminiszteri tisztségbe juttatása átütő sikernek tekinthető a bamba spanyolországi szocialista Borrell után, s nemcsak Kelet-Európa számára.

Kérdéses, hogy az új hatalmi szerkezet képes lesz megbirkózni az unió előtt álló kihívásokkal. A politikai erőviszonyokból kifolyólag mérsékeltebbnek ígérkezik, mint az előző, a néppárti megerősödés és a balliberális szélsőségek háttérbe szorulása nyomán valószínűleg kevesebb ideológiailag túlfűtött ámokfutás lesz, mint az utóbbi öt évben és több pragmatizmus. Mert a súlyos válságba sodródott EU-nak konkrét megoldások szükségesek, olyan megoldások, amelyek az uniós polgárok érdekét szolgálják és nem újabb balos utópisztikus világmegváltó őrültségeket.