Húsvét

Tetszenek rá emlékezni?

Nem a mai harmincasokra gondolok, ők a történelem egy bizonyos időszakából szerencsére kimaradtak, hanem a náluk idősebbekre.

Valamikor, 1989 előtt „katolikus” húsvét táján külföldi, közelebbről német rendszámú autók özönlötték el Aradot, Temesvárt, Szebent, Brassót, az egykor német-(sváb-, szász-)lakta területeket. A hazai átlagpolgár, akinek az évekig várt Daciára se nagyon futotta, irigykedve nézte a nyugati autócsodákat. Tulajdonosaik némelyike tüntetőleg spacírozott fel s alá szülőhelyén – kemény valutáért volt üzemanyaga –, hogy lássák, mire vitte a „rothadó kapitalizmusban”.   

Manapság egy külföldi gyártmányú gépkocsi legfeljebb rendszámáról feltűnő Romániában. Nem jellemző a „katolikus” húsvétra hazatérő nem-ortodoxok száma sem – egyrészt nincs kihez jönni, az annak idején a szülőföldhöz ragaszkodó itt maradt idős szülők, rokonok jórészt kihaltak, másrészt útlevél sem kell ahhoz, hogy a hozzátartozó, távoli rokon szinte bárhol Európában felkeresse azt, akihez érzelmi szálak fűzik.

A „bevándorlás”, az időleges visszatérés elméletileg az ortodox húsvétra tevődött át.   Spanyolországban, Olaszországban és másutt, Európa nem ortodox tájain

honfitársaink százezrei, milliói keresnek megélhetést, nagy részük véglegesen (még?) nem szakadt el szülőhazájától, s ha történetesen pihenőszabadságot tud kiharcolni (vajon nem lenne-e ismételten időszerű egyeztetni Krisztus feltámadásának időpontjáról a különböző felekezetű keresztények között?), akkor jön haza. Nem vitás: ha itthon emberi életre alkalmas munkalehetőséget találna, gondolkodás nélkül végleg hazatérne.  

Csakhogy… van mire?

2011-es adatok szerint 153 milliárd euró veszteséget okozott az EU-ban a fiatalok munkaerőpiacról való kikerülése, vagyis az, hogy nem találtak munkát. 5,5 millió főre emelkedett a 25 év alatti munkanélküliek száma az utóbbi öt évben, de az oktatásban, képzésben, foglalkoztatásban nem lévő fiatalokat véve már 7,5 millióról beszélhetünk. Ezért megy el, aki teheti. A 150 ezer görög diplomás nagyobbik fele nem is keresett hazai állást, egyenesen otthagyta hazáját. A Romániából elmentek nagy része szintén fiatal: vállalkozóbb kedvű, akit család, lakás stb. nem vagy kevésbé köt. Számszerű adat nincs az ország veszteségéről. Húsvét táján e tekintetben jogos a kérdés: lesz-e feltámadás?