Időzített bomba

Várható, mégis fölöttébb lehangoló eredményeket hozott a 2022-es népszámlálás Magyarországon is. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) révén a hétvégén nyilvánosságra hozott előzetes adatok szerint az anyaország népessége 9,60 millióra csökkent, 333 ezerrel kevesebb, mint a 2011-ben regisztrált 9,94 millió. Valamivel több mint egy évtized alatt a természetes fogyás még nagyobb – 464 ezres – volt, vagyis annyival több ember hunyt el, mint ahány megszületett. A csökkenést mérsékelte ugyan a 131 ezer fős bevándorlás, mindenekelőtt a szomszédos országokból.

A csökkenés megállíthatatlannak tűnik, főleg, ha hosszabb távra tekintünk. 1981-ben Magyarország népessége 10,71 millió volt! Manapság 1,1 millióval kevesebben élnek az országban, annak ellenére, hogy a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején közel 300 ezer határon túli magyar telepedett le az anyaországban, mindenekelőtt Erdélyből és a Vajdaságból. Külmagyarok azóta is folyamatosan vándorolnak Magyarországra, a bevándorlás mértéke azonban csökkent, csupán Kárpátaljáról jelentős. Ugyanakkor több százezer – akár félmillió is – anyaországi lakos vándorolt ki külföldre a jobb megélhetés céljából.

A demográfiai veszteség így s fölöttébb aggasztó, 40 év békés jólét nagyobb emberveszteséget okozott Magyarországnak, mint a két világháború együttvéve!

Noha egymagukban a puszta számok is elszomorítók, a társadalmi összetételre utaló adatok még borúsabb képet festenek. A születési arány folyamatosan növekedett ugyan, a 2011-es 1,23-as mélypontról 1,5-re, ami egyértelműen a budapesti kormány családpolitikai erőfeszítéseire vezethető vissza, de még így sem közelíti meg a szinten tartáshoz szükséges 2,1-es minimumot. Az utóbbi évtized javulása ellenére a régi szép idők – amikor „egyet az anyáért, egyet az apáért, egyet a hazáért” szemlélet uralkodott a magyar családok gyermekvállalásánál – aligha térnek vissza egyhamar. Manapság az egykor közismert mondást alighanem módosítani kellene: egyet az anyáért, egyet az apáért és egyet a nyugdíjasokért. Ugyanis Magyarország korszerkezete is változik. A 14 éven aluli gyerekek száma 440 000-rel kevesebb, mint 2011-ben, a 15 és 64 év közöttieké, 612 000-rel, míg a 65 éven felülieké 318 000-rel nagyobb, s immár az összlakosság több, mint 20%-t teszik ki, derül ki a KSH adataiból. Ami – túl a nemzethalál, lassú öngyilkosság, önpusztítás és hasonló drámai szólamokon – lényegében azt jelenti, hogy 612 ezerrel kevesebb aktív kereső járul hozzá adóforintjaival az állami gépezet működtetéséhez, miközben a mindenkori budapesti kormány 318 ezerrel több nyugdíjat, egészségügyi és egyéb szolgáltatást kell hogy biztosítson, mint 2011-ben. Komoly kihívás, főleg, hogy az idősebb korosztály elvárásai egyre magasabbak.

Pest és Győr-Moson-Sporon vármegyék kivételével a lakosság mindenütt csökkent, Tolna és Békés vármegyékben drámai, 10%-nál nagyobb arányban. Manapság Budapesten, a megyei jogú városokban (együttesen), a többi városban (szintén együttesen) és a községekben mindenütt kevesebben élnek, mint 2011-ben. A környékbéli országok többségéhez hasonlóan, az időzített demográfiai bomba Magyarországon is ketyeg.