Iskola

Új alapokra helyezi az oktatást az idén elfogadott tanügyi törvény, lehetett hallani a tanévnyitó ünnepi beszédeken. Kihívást is jelent diákoknak és tanároknak egyaránt, már az érettségin látni lehetett, hogy az elvárások mércéje jóval magasabbra került.

Kihívást jelent a szülőknek is, hiszen az új törvény őket is bevonja az iskolák irányításába. Ugyanakkor esélyt is jelent, mivel ezentúl az iskolákat nem a szaktárca irányítja a megyei tanfelügyelőségeken keresztül, hanem az igazgatótanácsok, melyekben a pedagógusok, az önkormányzatok képviselői és a szülői bizottság kb. egyenlő arányban vesznek részt. A döntéseket az igazgatótanács hozza, az iskola igazgatója pedig végrehajtja azokat.

A szülőknek végre szavuk lesz gyermekeik tanításában. Közvetlenül, a szülői bizottság révén, és közvetve, hiszen az önkormányzatokat is a lakosság választja meg. Amennyiben az önkormányzat képviselője nem felel meg a szülők elvárásnak, akkor a következő választáson másokat választhatnak.

Jelentős változás, a tanárok, igazgatók ezután lefelé, vagyis a szülők irányába is felelősek, nemcsak fölfelé, mint eddig, amikor sorsuk, pályafutásuk csakis a tanfelügyelőségtől függött, nem a katedrán nyújtott teljesítménytől.

Kérdés azonban, hogy a passzivitásra hajlamos romániai lakosság él-e a törvényes lehetőséggel. Egyes iskolákban bizonyára igyekezni fognak az oktatási színvonal növelésére. Remélhetőleg ez lesz jellemző a magyar iskolákra is.

Az igazgatótanácsoknak nemcsak az iskola adminisztratív és a pedagógusgárda szakmai-személyi ügyeibe lesz beleszólása, hanem a tananyagba is. A tananyag 80%-t továbbra is a minisztérium határozza meg, 20%-ról viszont maguk az iskolák, vagyis azok igazgatótanácsai döntenek. Ami további lehetőség, főleg a kisebbségeknek, melyek gyakran elégedetlenek, hogy a Bukarestben kidolgozott tanterv túl keveset foglalkozik velük.

A központosított, felülről jövő ukázok alapján működő oktatásnak aligha lesz könnyű az átállás. Az esély a váltásra azonban megvan. Csupán ki kell használni.