Itt lesz Rodosz

Hic Rhodos, hic salta!

Valamikor, meséli Ezópusz, a nagy ókori tanmeseíró: egy görög ifjú azzal dicsekedett, milyen hatalmasat ugrott Rodoszon (Rodosz-szigetén), s hogy erre tanúkat is tud hozni. Mire valaki megjegyezte a hallgatóságból: Itt van Rodosz, itt ugorj!

Azaz: bizonyítsd be tettekkel, amit állítasz.

A hazai választási kampányban, amiből már csak annyi nap van hátra, hogy egyik kezünkön is meg tudjuk számolni, ismét annyi ígéret hangzott el (s hangzik még el szombatig), hogy annak szinte a fele is elég, sőt sok lenne az ország jövője szempontjából. De hát még nem vagyunk Rodoszon, még nem jött el a bizonyítás ideje, az majd csak december 12-től arrafelé, minimum az attól számított pár hét, hónap múltán, az új kormány és parlament megalakítása után kezd beköszönteni, eredményeit pedig négy év múltán lehet majd összegezni.

A magam részéről azonban már most tudni vélem, hogy bármelyik párt is kerülne hatalomra, képtelen lesz maradéktalanul teljesíteni ígéreteit, mert túl magasra tette a mércét. De hát mivel lehetne ilyenkor, választás előtt, megfogni, meggyőzni a közönséget, ha nem erős, határozott ajánlatokkal? Még azt sem feltételezem (bár nyugodtan tehetném, sok-sok előző, hazai és nemzetközi tapasztalatra alapozva), hogy ma még, december 7-én a pártok némelyike eleve nem úgy gondolja választási programját, mint ahogy meghirdette. Lehetséges (bár kétlem), hogy valóban úgy gondolták, ahogy leírták és mondják, bár akkor azt kérdezném: miért bíznám az országot olyanokra, akik, szerintem, nem tudják, mit beszélnek!

Félj a görögöktől, ha ajándékot hoznak is, szól egy Vergilius-verssor, a trójai faló esetére hivatkozva. A választás, programjával, amolyan trójai faló: legyünk csak a falakon – a hatalmon – belül, aztán majd meglátjátok.

A magam részéről nem hiszek, és sohase hittem a túl sokat ígérgetőnek, mert tisztában vagyok vele: a társadalmat a legjobb szándékoktól indíttatva sem lehet egyik napról, sőt egyik évről a másikra gyökeresen megváltoztatni. Ehhez, többek között az emberek felfogásának, a munkához, törvényekhez, hatalomhoz, embertársakhoz, erkölcshöz stb. való hozzállásának változása kellene. Nem lehetetlen és elérhetetlen cél – vannak gazdaságilag is virágzó népek, országok, amelyek jó példával szolgálhatnak –, de azoknak se ment egyik napról a másikra.

Mi, kedves olvasó, úgy hiszem, szerencsés helyzetben vagyunk, nem kell sokat töprengenünk azon, hogy hová soroljunk be. Oda, ahol azt ígérik: minden tőlük telhetőt megtesznek értünk. Minden tőlük telhetőt – hiszen, kisebbség lévén, nem csak rajtuk múlik. De rajtuk is, ha ott leszünk a parlamentben – mert ha nem, akkor nincs miről beszélnünk.

De hogy ott leszünk-e, az rajtunk múlik.