Meglehetősen hosszú időket töltök lakásom konyhájának asztala mellett, mondhatni a semmibe meredve; mi az ördögöt bámulnék a tömbházunkkal egybeépített másik tömbház hátsó, szürke falán, a jó százméternyire lévő házsor ugyancsak szürke épületein?
Hát éppen soros cikkemen töprengek egy-két cigaretta elszívása közben. (Némelyek azt mondják majd, hogy nem kellett volna...)
Régebben, tavasztól őszig gyakran a fecskék röptét figyeltem a focipálya fölött; amióta azonban nagyáruház épült a helyén (ha jól számolom, legalább a harmadik aradi), a fecskék tavasztól egyre ritkább vendégek.
***
A teljes anyagot a Nyugati Jelen régiós napilapban olvashatják.
Az előfizetési feltételekről a 0257/280-751-es telefonszámon lehet érdeklődni.
No de az űrt, földi viszonylatban legalábbis, mindig betölti valami. „Van másik”, mondta egykoron a híres magyar bohóc (életem egyik nagy élménye, hogy beszélgethettem vele).
Hozzászólások