Kenőpénz

Egy ismert temesvári szívsebész korrupciós ügye borzolta a kedélyeket ezekben a napokban, akit kenőpénz elfogadása pillanatában értek tetten a hatóság emberei. Az orvost nyilván valaki feljelentette, néhány napig megfigyelés alatt tartották, majd megszervezték az „in flagrante delicto” helyzetet, és tetten érték, amikor ezer eurót fogadott el egy műtét előtt álló betegétől. A megfigyelés során bebizonyosodott, hogy a jó nevű szívsebész esetében mindennapos gyakorlat a kenőpénz elfogadása: egyetlen hét alatt hat esetben kért és fogadott el 100-2000 euró közötti összegeket, a páciensek lehetőségeihez szabva a tarifát.

Vajon miért kockáztatta a szabadságát és a jó hírnevét egy jól kereső orvos, aki egyáltalán nem volt rászorulva a zsebébe csúsztatott borítékok tartalmára? A főorvos, a Temesvári Orvosi Egyetem professzora vagyonnyilatkozata szerint tavaly 120 000 lejt keresett a szívkórházban és szintén 120 000 lej volt az egyetemi fizetése, tehát havonta átlagosan 20 000 lejt vitt haza. Igaz, a kenőpénzekből hetente megduplázhatta egyhavi jövedelmét, és úgy látszik, a (sok) pénznek nem tudott ellenállni…

Nem hiszem, hogy van olyan család ebben az országban, amelyiknek valamelyik tagja ne került volna kínos helyzetbe az orvosoknak „dukáló” kenőpénzek miatt. Amikor az a balszerencse ér, hogy kórházba kerülünk, és műtétre várunk, első dolgunk megérdeklődni a többi betegtől, hogy „mennyi a doktor úr tarifája”? Jó esetben azt a választ kapjuk, hogy a sebész nem fogad el kenőpénzt – szerencsére erre is van példa –, de mi van akkor, ha igen, sőt megköveteli? Mennyit adjunk, és hogyan adjuk, tudva, hogy ez az „elvárás” törvénytelen, az orvos és a beteg is „ráfázhat” a dologra? Az a szomorú, hogy a kenőpénz elfogadásának a gyakorlata nem szűnt meg az orvosi fizetések jelentős emelkedésének hatására sem, mint ahogyan azt hivatalosan elvárták volna, úgy látszik a pénzből egyeseknek sosem elég.

Az internetes „közvélemény” pedig furcsán reagált a legutóbbi korrupciós esetre: valaki petíciót fogalmazott még, és aláírásokat gyűjtött a rács mögé dugott szívsebész kiszabadítása érdekében, azt követelve, hogy legalább a 30 napos vizsgálati fogság idejére helyezzék szabadlábra, „hogy életeket menthessen a doktor úr”. Ezt a petíciót állítólag több mint 1000-ren írták alá 24 óra leforgása alatt. A szívkórház cáfolta, hogy a sebész letartóztatása miatt „betegek maradtak volna ellátatlanul a műtőasztalon”, mint ahogyan azt a beadvány szerzője állítja, hiszen nem a korrupcióval vádolt orvosprofesszor az egyetlen, aki szívműtéteket hajt végre a temesvári kórházban. A neves szívsebész tehát rács mögé került, a kórház vezetősége mosta kezeit, de félő, hogy a kenőpénz adásának-elfogadásának kínos gyakorlata ezzel nem szűnik meg.