Keresztények és mórok

Belgiumban, Hollandiában, és Franciaországban ismét több tucatnyi embert vettek őrizetbe a rendőrök a szombat esti, rendbontásba torkolló ünneplés során, miután Marokkó nemzeti válogatottja legyőzte Portugáliát a labdarúgó-világbajnokságon. A randalírozók petárdákat dobáltak, autókon táncoltak, kirakatokat törtek be, és kövekkel hajigálták a rendőröket.

A modernkori mórok Nyugat-Európa nagyvárosainak utcáin örömmámorban tombolnak a keresztény országok fölötti győzelmeik okán. Korábban Marokkó ugyanis a sokkal erősebbnek tekintett Belgiumot győzte le, majd a szintén esélyesebbnek kikiáltott Spanyolországot ejtette ki Portugália legyőzése előtt. Ezzel Marokkó, a mórok országa történelmet írt: az első afrikai és szintén az első muszlim arab ország, amely bejutott a foci világbajnokság elődöntőjébe!

A nagyszerű sportsiker azonban főleg az európai móroknak köszönhető, a marokkói csapat tagjainak több mint fele, s a szövetségi kapitány is Nyugat-Európában született, s a marokkói mellett szülőhazájuk állampolgárságával is rendelkeznek. Mégis őseik hazáját választották, s a marokkói válogatottban rúgják a labdát, jelezve ezáltal, hogy számukra a vér szerinti kötődés fontosabb a joginál. Míg a nyugati balliberálisok nem győzik hangsúlyozni, hogy a nyugati országok állampolgárságát megszerző afrikai vagy közel-keleti bevándorlókat kizárólag franciának, németnek, svédnek stb. kell tekinteni, maguk a bevándorlók, sőt a már Európában született ivadékaik gyakran őseik eredeti, vér szerinti hazáját választják.

Ráadásul mintegy jelképesen folytatják évszázadokkal korábbi elődjeik európai hódításait. Immár nem fegyverrel a kezükben, hanem demográfiával, és újabban a focilabdával. Annak idején a mórok Marokkóból keltek át 711-ben a gibraltari szoroson és meghódították az ibériai félszigetet. Uralmuk évszázadokig tartott, Portugáliából 1247-ben, Spanyolországból pedig csak 1492-ben űzték ki a keresztények őket. 1492 csupán az önálló iszlám államiság végét jelentette, annak spanyolok általi meghódítása után a mór lakosság megmaradt, csak 1614-ben űzték ki kényszerrel, mert a spanyolok nem voltak meggyőződve, hogy őszinte áttérésük a kereszténységre, amit az ultrakatolikus Spanyolország megkövetelt tőlük. Az évszázados Reconquista meghatározónak bizonyult, a spanyolok a muszlim mórokkal folytatott évszázados küzdelem révén váltak fanatikus katolikusokká, sőt, a „katolikusabb, mint a Pápa” mondás is onnan ered. A Reconquista csatáit azóta is újravívják számos spanyol településen „mórok és keresztények” (moros y cristianos) elnevezésű fesztiválokon.

Alighanem a marokkói játékosok és a szurkolók közül sokan amolyan ibériai keresztények fölötti győzelemnek tekintik a foci-világbajnokság mérkőzéseit, a Reconquista jelképes visszavágójának. Vajon sikerül-e továbblépni, szerdán ugyanis a címvédő Franciaország lesz Marokkó ellenfele az elődöntőben. Annak idején az Ibériai félszigetet már meghódító mórok folytatták az előrenyomulást, a mai Franciaország területén, Toursnál állították meg őket a keresztények 732-ben Martell Károly vezetésével.

A focipályán talán könnyebb lesz megállítani a mórokat, mint demográfiai téren. Éppen a nyugat-európai országok nagyvárosaiban történt sorozatos zavargások és rendbontások bizonyítják, hogy mekkora mértékeket öltött a marokkói és egyéb muszlim bevándorlók térhódítása. Ennek megállítására nincs politikai akarat a saját keresztény örökségével szembeforduló Nyugaton. Inkább hívogatják és hónosítják a milliós számban érkező hívatlan vendégeket, abban az ábrándban, hogy igazi európaiakká válhatnak.